Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Hanák Tibor: Kor- és világkép (Széchenyi István szellemi portréjához)

Se nemzeti-, se osztály-, de szakmai elfogultság sem volt benne. Közgazdasági törekvéseit nem kívánta mindenek fölött érvényes princípiummá megtenni. Bár nagy hatással voltak rá Smith és Bentham művei, nem hirdetett ökonomizmust, nem kizárólagosította a hasznosság elvét. Épp ellenkezőleg, azt hangsúlyozta, hogy a haszonnak csak eszközjellege van, valamilyen cél szolgálatában áll: a nemzet felemelkedéséhez, végső soron a „szellemi független ember” kialakulásához kell hozzájárulnia. Mint a Kelet népe bevezető soraiban fejtegeti, „az anyagi kifejlés” gyakran hozzájárul a szellemi haladás előmozdításához, ő mégiscsak úgy reméli az „üdv” elérését, „ha szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk, ha szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk; és nem viszont.”59 A „kiművelt emberfőt” sem úgy fogta fel, mint az ismeretek rendszertelen felhalmozását vagy mint merő tudást, hanem mint valami erkölcsi többletet, olyan embert, aki tudását morális célok megvalósítására fordítja: magasfokú intellektualizmus nemes tartásból eredő tevékenységgel párosítva. A szellemi és erkölcsi tekintetben egyaránt kiteljesedett emberek nagy száma és a polgári erények elterjedése alkotja egy nemzet gerincét — írja több helyen.60 Sok változatban leírt gondolatai itt-ott felvethetik a kérdést, hogy vajon milyen értékrendet épített fel Széchenyi István, vajon mi a legfőbb jó nála, mi a cél és mi az eszköz. Néha úgy tűnik fel, hogy a műveltséget és a nemes gondolkodást a nemzeti felemelkedés eszközének tartja, máshol épp fordítva: a cél az erkölcsiség kibontakozása és a harmonikus élet. Ha azonban alapszándékát, össz-szemléletét, életművének egészét tartjuk szem előtt, s nem akarjuk az egyes részleteket kijátszani egymással, nyilvánvaló, hogy a morális és intellektuális értékek megvalósítására törekedett abban a születés és származás által kijelölt (természetes) élettérben, melyet hazának nevezünk. A hazánkban élő emberi közösségnek, a nemzetnek kell a lehető legtökéletesebb emberi létmódot biztosítani. Széchenyi tisztában volt azzal, hogy az ember működési területe nem lehet végtelenül széles, hanem összpontosítani kell egy meghatározott földrajzi helyre és az ott élő nép életére, hogy ezen belül a kellő eredmény elérésének reális hitében megvalósíthassuk az emberiség eszményeit.61 „Keblében” a munkálkodás „legnagyobb rugója a honszeretet”62 „de szolgáljuk a legfőbb jót azáltal, hogy ... az embert, akármely alacsony helyzetben lépett volna is ez élet színére, oly magasra emeljük, mint azt tulajdoni s erényi engedik”. Ha kell, saját életünk árán, „szívvérünkkel is vívjuk ki minden honfitársunknak az emberiség jussait. ”63Széchenyi István ember- és világképében, elképzeléseiben és fogalmazásaiban felfedeztünk számos korhatást; magáévá tette írók ötleteit, vallotta filozófusok elméleteit, de túlburjánzó gondolataiban, odavetett soraiban és vázlatos példáiban világosan emelkednek ki a számára lényeget jelentő eszmék, valamint humanitása, morális tartása, eutópai horizontja és hazaszeretete. Ennek alapján elmondhatjuk a 200 évvel ezelőtt született Széchenyi Istvánról, hogy nemcsak a „legnagyobb magyar” volt, de az egyik legnagyobb és leghatásosabb magyar képviselője az európaiságnak és a humanitás eszméjének.

Jegyzetek

1 Hanns Leo Mikoletzky: Österreich. Das entscheidende Jahrhundert. Geschichte, Kultur und Wirtschaft. Wien 1972. 47. 1.

2 Moritz Csáky: Vom Josephinismus zur katholischen Romantik. Bemerkungen zu Franz Széchényis unbekannter Abhandlung „Von Zeitgeist”. Wien 1980. 73. 1.

3 Az osztrák történelemben II. Ferenc (Franz II) császár, a magyarban I. Ferenc.

4 Justinus Febronius Johannes-Nicolaus Hontheim trieri püspök álneve volt. Egyfajta „anglikanizmust” hirdetett, majd visszavonta tanait. Volker Pitzer: Justinus Febronius. Göttingen 1976.

5 Tibor Hanak: Geschichte der Philosophie in Ungarn. Ein Grundriss. München 1990. 42. 1.

6 Julius Komis: Ungarische Kulturideale 1777—1848. Leipzig 1930. 96. 1.

7 Mayer-Kaindl-Pirchegger: Geschichte und Kulturleben Österreich von 1792 bis zum Staats vertrag von 1955. 5. kiadás. Wien, Stuttgart é.n. III. 98—99. 1.

8 uo.102. 1.

48