Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit II. rész (dráma)
csült György barát. Sajátkezűleg vetette tűzre a Bátor Opost, magyar nyelvű könyvét, legdrágább kincsét, legdrágább kincsünket, és azután . . . azután beöltözött megint szerzetesnek. MARGIT (képtelen visszafojtani zokogását) Nem hiszem el. Bármit elhiszek, de ezt nem. Nem hiszem. Nem hiszem. Nem hiszem. Ha igaz, akkor soha embert ennyire nem ismertem félre! Nem lehet igaz. György nem tagadhatott minket meg. Nem, képtelenség! IV. BÉLA Otthont, védelmet nyújtottam neki, és megtagadott, ellenfeleinek pártjára állt. Ha Györgyöt nem tudtuk megtartani, akkor hogyan fogjuk pártunkra kényszeríteni a többi írástudó szerzetest? MARGIT (letérdepel) Istenem, bocsásd meg szegény, szerencsétlen Györgynek, hogy nem volt ereje kitartani a Te céljaid megvalósításában. Erősítsd százszorosára, Istenem, az én erőmet, hogy György barátot is helyettesíthessem. Sötét. 7. kép A kolostor kapitulumházában. Erzsébet, Szabina és Benedikta felváltva korbácsolják a derékig meztelen Margitot. MARGIT (közben) Magyarország kolostoraiban nem teljesítik feladatukat a tisztségviselő és az írástudó szerzetesek! Láthatod, Istenem, hogy e kolostor lakói sem tölthetik be Általad rendelt hivatásukat! Bizony nem a Te akaratod szerint élnek a kolostorok lakói. Mit cselekszenek? Tétlenkedésre vannak kárhoztatva az írástudó szerzetesek is. Tétlenkedésért mily jutalmat várhatnak Tetőled? Üdvözölni fognak-e azok, akik Tereád hivatkozva fordulnak szembe a Te akaratoddal, üdvözölni fognak-e a magyar egyházatyák? Láthattad, hogy még a leghivatottabbat, legigazabbat is elrettentették a Te utadnak vállalásától! Nyilatkoztasd végre ki, hogy a magyar egyházatyák és írástudó papok közül senki más nem részesül az üdvösségben, csak aki alárendeli magát a Te akaratodnak, csak aki szívvel-lélekkel igyekszik megvalósítani a Te célkitűzéseidet, melyek közül a legsürgősebb, legidőszerűbb a magyar írásbeliség újbóli felvirágoztatása. A háttérben megjelennek a fiatal apácák. ALINKA (elindul Margit felé) Azért jövök, hogy szenvedésemmel hívjam fel a figyelmet a te küzdelmednek igazságosságára. (Margit mellé térdepel, vetkőzni kezd.) JUDIT (elindul feléjük) Azért jövök, Margit, hogy ne érezd magad elhagyatottnak és kiszolgáltatottnak harcodban. (Ő is letérdepel, vetkőzni kezd.) KATARINA (közeledik) Azért jövök, hogy szenvedésemmel tiltakozzam az ellen, hogy nem törődnek feletteseink a Te célkitűzéseiddel, Margit nővérünk. (Letérdepel, vetkőzni kezd.) ILONA (közeledik) Hiszek igazadban, Margit, és szenvedésemmel akarom felhívni rá az egyházatyák figyelmét. (Ő is letérdepel, és vetkőzni kezd.) ANNA (közeledik) Én csak azért jövök, Margit, hogy erősítsem küldetéstudatodban való hitedet. (Letérdepel, vetkőzni kezd.) BENEDIKTAfe/doíy'a a korbácsot) Küldetéstudatodat hátha erősíti, ha én is részt vállalok szenvedésedből. (Letérdepel, ő is derékig levetkőzik.) Cecília, Margaréta és Stefánia tétováznak. Nem mernek elindulni Margit felé. CSENGE (elindul) Aki királyné lehetne, de a mi sorsunkat választotta inkább, s akit Isten méltónak talált arra, hogy üzenjen általa népünknek, s aki következésképpen már nem vetheti alá magát senki földi világi vagy egyházi hatalmasság, csak Istenünk akaratának, abban mi, apácanővérei minek alapján kételkedhetnénk? Kérjük Istent, adjon nekünk erőt és hitet ahhoz, hogy méltóakká váljunk arra, hogy Margit küzdőtársai lehessünk. (O is letérdepel Margit mellé, és vetkőzni kezd.) 19
