Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Csiki László: Csodavárók (vers)
Csíki László Csodavárók A megváltók a vonatot lekésték, a célállomáson a karénekesek nyelik a nyelvüket, elzsibbad a kisleányok és a dajnák lába, lekonyulnak a virágok, csokorba kötve a kések. Hazamennének a biztos haluskához, de mindenki messze, a strekken túl lakik, fal mellé guggolva inkább itt eszi meg a kiflit és a rózsát, mintsem tucatszorra visszajöjjön holnap. A megváltó egy vidéki indóházban más várakozókat szórakoztat takarékos apró csodákkal. Sikere nincs. Megtanulták már egymástól a mutatványokat a nézők, elszalasztottak ők is a csatlakozást, jövetelükkor nekik sem volt sikerük a többiek előtt. Odöngenek unatkozva vagy türelmetlenül a pénztárablakoknál, szónoklatokat gyakorolnak magukban, igéket, magyarázatokat a késésre, csodára, és egyre keserűbbek. Valójában újabb s jobb megváltóra várnak, vagy egy nőre csak, aki indulásig idejüket elverni segít. Az egy másik vasúti csomópont csarnokában alszik a pádon egyéb megváltókkal, zsúfolt határállomásokon topog néhány magafajta, odább, a régi földeken, fedél alatt a továbbiak, a fel- és lemenők, ódivatú lebernyegekben. Úgy nézem itt a várótermi népet, kissé szeppenten és féltékenyen, mint ki a bölcsek kövét és romlandó szereket hord a poggyászában, akárcsak ők, de a többieket meg nem kínálja, fel nem vidítja, mert hite szerint egy másik ország más városában másoknak van szüksége mindezekre. 1
