Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
komolyan vesszük, Istenem, hisz Te adtad értésünkre, hogy ha Magyarország gyengül, akkor az egész keresztény világ gyengül, s ha annyira erejét veszíti, hogy elve- szejthetik, akkor az egész keresztény világ elvész. (Hosszú csend, majd sikoltva.) A magyar király, az országnagyok és az egyházfők nem készítik fel a magyarokat a küzdelemre! Istenem, miért csak az én elmémet, miért nem a hivatottabbak elméjét világosítottad meg?! (Csendesebben.) Istenem, add értésemre, hogy nélkülözhető vagyok már, hogy az ország nagyjai megfelelnek hivatásuknak e nehéz helyzetben, s akkor visszavonulok. (Csend.) Várom a jelt. Míg nem adod értésemre, hogy áldozati hatáskörömre már semmi szükség, addig én küldetésem teljesítésétől nem állok el! Addig nem vállalhatom a legalázatosabb és legkönyörületesebb és legodaadóbb apáca szerepét. (Hosszú csend.) Énnekem, vedd már észre, nincs szabad választási lehetőségem! Csak neked van! Várom tőled a jelt, hogy érdemesebb személlyel helyettesítettél engemet, és akkor visszavonulok! (Ismét magába mélyed, mozdulatlanul térdepel és tompa hangon ismételgeti.) Türelmesen várom a jelt... Türelmesen várom a jelt. . . Türelmesen várom a jelt. . . Elhallgat. Mozdulatlanul, csendben térdepel. Alinka és Csenge döbbenten nézik. ALINKA (végre lehajol Margithoz) Margit. (Csend.) Margit, hát nem hallasz engem? CSENGE Öltöztessük már fel. Öltöztetik. Margit nem ellenkezik. MARGIT (bizonytalan hangon) Elindult a futár királyatyámhoz, hogy jöjjön vissza, mert meg akarom követni? CSENGE Margit, most szépen ágyba fektetünk. Pihenned kell. MARGIT (szemrehányó hangon) Hiába könyörögtem nektek, hogy korbácsoljatok meg. ALINKA Hiszen már ... CSENGE Mindjárt érezni fogod. Nagyon fog fájni. Feltámogatják Margitot. Menjünk. Szépen lefekszel. MARGIT (szaggatottan) Istenem, én nem kértem, hogy ... Én úgy vártam a jelt, hogy helyettesítőmet megtaláltad. (Letérdepel.) Imádkozni akarok. ALINKA Én olyan forrónak érzem ... Csenge, tapintsd csak meg a homlokát. CSENGE (megtapintja a Margit homlokát) Forró. Szinte süt. . . ALINKA Én szaladok a priorisszához. Orvos fráterért kell küldenünk. CSENGE Nem bírok vele egyedül. Előbb fektessük az ágyába. Nagy nehezen talpra állítják Margitot, ki akarják vezetni. Margit ellenáll, dulakodnak. MARGIT Nem megyek sehova. Itt kell találkoznom atyámmal. Anyámat is idevárom és a fivéreimet is. ALINKA Most szépen ágyba fektetünk. MARGIT (kiszabadítja magát, méltatlankodik) Miért nem hagyjátok, hogy beszédet tartsak? (Csodálkozó örömmel.) Nem látjátok, hogy az egész ország egybegyűlt meghallgatni engem?! CSENGE (Alinkához) Szaladj mégis azonnal a priorisszáért. Alinka elrohan. MARGIT (Csengére néz, nevet) Nem akarsz cseh királyné lenni? Ottokár király napok óta járja a zárdákat, feleséget keres magának. Nagy keresztény király, a pápa kedvence. A pápa általában apácákat ad hozzá feleségül. (Kis csend; elmosolyodik, nagyon komolyan.) Gondoltad volna, hogy ennyien eljönnek meghallgatni engem? (Súgja.) Vezessetek fel a szószékre. (Hihetetlen erővel húzza a kapitulumház belseje felé Csengét.) Több millióan vannak. Hogy fértek be ide annyian? A legigazabb, a mindenható, a megváltó igéket várják tőlem ... Félek. Nem tudok szónokolni. Miért éppen nekem kell megvilágosítanom az elméjüket? Nézd, ott áll atyám az első sorban, jobbján anyám, balján a fivéreim. Hisznek abban, hogy el tudom mondani, mit üzent Isten a magyaroknak. Az én hivatásom elmondani, de ... (Erőt gyűjt, majd szónokolva; 41
