Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
királyatyám? Létezett az ősi magyar rovásírás, aztán megszületett a görög betűs, aztán kibontakozott a latin betűs magyar nyelvű irodalom. És mindháromnak az alkotásai eltűntek vagy elpusztultak! IV. BÉLA (hosszabb szünet után csendesen) Felejtsd el ezeket a kódexeket, kislányom. MARGIT Csak egyetlen esetben leszek képes elfelejteni őket, királyatyám. Ha újakat íratunk helyettük, de nem három kódexet, hanem tízszer hármat! És ha a legkitűnőbb írástudó papokkal lefordíttatjuk a Bibliát, (lelkesen) A Biblia lefordítására a magyar nyelv alkalmas volt a tizedik században! Hátha még nem satnyult alkalmatlanná! Biztos vagyok benne, hogy nem. IV. BÉLA (csendesen) Ne avatkozz bele az egyház dolgába. MARGIT Ki avatkozik bele az egyház dolgába?! IV. BÉLA Az egyházzal én nem óhajtok szembekerülni! MARGIT Ki óhajtja, hogy fordulj szembe az egyházzal?! IV. BÉLA Te! MARGIT Én?! Azzal, hogy felhivtam a figyelmedet olyan veszélyre, amelyet te nem ismertél fel? (Elkeseredve.) Biztos voltam benne, hogy megérted, hogy Isten különleges kegyelméből váltam képessé kiolvasni mások által figyelemre sem méltatott jelekből, hogy csak az a nép marad meg az elsők között az államalkotó népek közül, amelyik az elsők között emeli az államigazgatás, a hitélet és a művelődés nyelvévé az anyanyelvét. IV. BÉLA (megrovó hangon) Isten különleges kegyelméből rendkívüli képességekkel rendelkezel? Szemrebbenés nélkül kinyilatkoztatod, hogy elhivatottsággal áldattál meg. Illik-e ez, kislányom? MARGIT Éppen te kérdezed ezt, aki engem Magyarország és a magyarság oltalmára áldozatul felajánlottál Istennek? IV. BÉLA Annak örülnék, ha apácához méltó lenne a viselkedésed. MARGIT Még senki nem mondta azt nekem, hogy apácához méltatlanul viselkedem. IV. BÉLA Egy igazi apácának tudnia kellene, hogy nem ő, hanem az érsek úr, a püspök urak és a rendfőnök atyák illetékesek annak megvitatására és eldöntésére, hogy lehetséges-e, s ha lehetséges, akkor célszerű-e a latin nyelvet fölcserélni a magyarral, s hogy fontos-e újjáteremteni a magyar irodalmat, s hogy összeegyeztethető-e az egyház céljaival a Biblia magyarra fordítása! MARGIT Az, aki most beszélt, az nem lehetett a magyar király. Az igazi magyar király a magyarság minden nagy sorskérdése megoldására a legilletékesebb. IV. BÉLA A magyar királyt az ő leánya csak becsmérelje nyugodtan továbbra is. Mert a magyar király nem törődött eleget azzal, hogy mi épül az alattvalói lelkében, nem teremtette újjá a magyar irodalmat, még a Bibliát sem fordította le magyarra szabad óráiban, és semmiféle más csodákat nem tett, csak megszervezte az ország védelmét, megteremtette Európa legerősebb hadseregét, csak fellendítette az ércbányászatot és a kézműipart, csak gazdaggá tette az országot. MARGIT (csendesen) Édesapám, megbántam most már én is, hogy őszintén mertem beszélni teelőtted. IV. BÉLA (kiáltva) Hol van az én gyönyörű, szelíd lelkű, jóságos, tapintatos, engedelmes kislányom?! MARGIT Hol van az én Szent Istvánhoz és Szent Lászlóhoz méltó királyatyám?! IV. BÉLA Vannak a te szerzetednek szigorú fegyelmező szabályai. Ki fogom kergettetni az agyadból a sok bolondériát meg a nagyzási hóbortot. MARGIT Próbáld meg, királyatyám. (Szünet, majd konokul.) Mindazonáltal a könyvíró György barát ha jelentkezni fog a kancelláriádon, vedd pártfogásodba. Felelős vagyok a sorsáért. IV. BÉLA (kedvetlenül) A kancelláriára éppen fevétethetem a szerzetesedet. MARGIT Nem ártana, ha néha elbeszélgetnél vele. IV. BÉLA (ingerülten felkacag) Miért is jöttem én ma ide?! Nem volt semmi más dolgom?! 32
