Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Király László: Hold, A ház mögött, Amália, Cs. V. M., Idő (versek)

Cs. V. M

Farsang.

Dorottyátlan.

Csokonaitlan.

Sehol pufók tréfák téblábolása méltóságos asztallábak körül.

Hó hull az anyanyelv felhőmagasából, akárha szállna goromba tájra foszló nagy lobogó.

Legtisztábbnak hitt fehér szavaink. Fényűző pompás játékaink.

Gyógyító tépés sebzett századvégi fákon. Varázspor elkínzott, gyatra bokrokon.

Lágy főnevek ringatóznak, és simuló, súlytalan melléknevek.

S annyi óhajtószó, titkos, suhanó . ..

Túl az ablakon vígság készül (hetne). Csupaláng éjféli ostorpattogás, „vénlyányharag! kudarc! kofaság!” — borízű, szerelmes riadalom.

És az önfeledt alakoskodók!

Havazik.

Hasonlatok világa estefelé:

akár a tollú, vagy mint a mészpor,

gyermekláncfű-boholy,

vagy mint a liszt, vagy mint a gipsz . . .

S egy költő, Vitéz,

végleg egyesszám harmadik személyben,

villogó képernyő előtt,

melyben az űrbe tetovált verssorok:

EZEK A HAVAK,

KÜLÖNÖSEN EZEK A HAVAK, — AKÁR A KÚSZÓ, SEGÍTSÉGÉRT SIKÍTÓ,

FEHÉR RUHÁS,

MEGKÉSELT ASSZONYOK . . .

4