Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Király László: Hold, A ház mögött, Amália, Cs. V. M., Idő (versek)
Király László Hold Hold sápadt tornácán ülsz velem, s jönnek messziről, erdők fekete-zöld fúvása felől, egek s ezüstös végtelen felöl, szólnak vinnyogó trombiták, cincognak aranyciterák, kapkodják parázson bohóclábaik, fújják kétségbeejtő mézes dalaik, bukfencezve tisztásokon át, rikoltozva víg házat, szebb hazát, verve hangtalan nincsen-zongorát. . . . . . s látom, ahogy versemből kilopakodsz, közéjük surransz titkon, mint gyerek, kinek a jókedv több az igazságnál. Jól tudom én, hogy igazad van. Sose látlak — téged elnyel a jövő. Én zizegtetem száraz betűszalmám, állati almom —fölrázom, belefekszem. Jön a reggel, s a jéghideg víz, rossz szappan, szennyes törülköző. 1982 A ház mögött A ház mögött: valami. Felfedezésre vár. Jön egy férfi és fölfedezi. Közben elveszíti önmagát. Most kezdődik a hallgatás — tudni valamit, elveszíteni önmagad, Egy fölfedezés, önmagában, lágyan és puhán. Él-e, ki csak emlékeinkben él, bezárkózva és láthatatlanul? Ki sohasem van, csak volt örökké, azt sem tudjuk, megnevezzük-e.
