Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Lengyel András: A népi-urbánus szembenállásról (Egy szöveggyűjtemény néhány tanulsága)
amit a nem zsidóban gyűlöltem. Nem tudtam zsidóvá, cionistává lenni politikai értelemben sem — mert hazám Európa. Viszont megbuktam mint európai is, mert Európa nagyobbik fele megtagadta és meggyalázta az európai hagyományokat. Megbuktam mint világpolgár, mert a világon alig van hely a polgár számára, aki békésen és civilizáltan akar élni. Megbuktam mint humanista, mert rá kellett jönni, hogy senki sem védtelenebb, mint aki emberséges akar lenni mindenáron, s az emberségesség eszméit és intézményeit sem lehet másképp megvédeni és fenntartani, mint — szükség esetén — embertelen eszközökkel ...” Majd a summa: „Behúzott nyakkal, tehetetlenül s már a védekezés ösztöne nélkül várom az új villámcsapást.” (212.) S ugyanez a Zsolt Béla, aki mint publicista az urbánus értékrend harcos hirdetője és védelmezője volt, G er son és neje című regényében már 1934-ben erősen problematikusnak láttatta az asszimiláns zsidó kispolgár esélyeit: „A bogár mászik így a fűben, mert nem tudja, hogy a következő pillanatban ráléphet egy cipőtalp — vagy még inkább: a bogár mászik így a falon, mert nem tudja, hogy a következő pillanatban jöhet a cián, mellyel békében a rovarokat, háborúban az embereket irtják.” (246.) Zsolt Béla e vallomásai (melyekre Várdy Péter figyelt föl), bár nem abszolút érvényűek, de korlátozottságukban is jól jelzik a zsidó polgárság identitásának elbizonytalanodását és veszélyérzetét. A két identitásbizonytalanság egyidejű jelentkezése már önmagában is jelentős konfliktuslehetőséget rejtett magában. Aszimmetriájuk pedig ezt a lehetőséget szinte a természeti törvények erejével váltotta valóra. Egyfelől ugyanis egy jelentős gazdasági pozíciókkal rendelkező társadalmi kisebbség állott, másfelől pedig egy olyan társadalmi többség, amelynek legnagyobb lélekszámú és legfontosabb csoportjai az addigi modernizálódás vesztesei voltak. 3 A mentális közegnek ez az átalakulása - ha nem is előzmények nélkül, s ha nem is egy csapásra - új ideológusi szerveződéseket hozott létre a progresszión belül is, illetve megváltoztatta a progresszió mibenlétét. Ez a korábbi ideológiai opciók radikális átalakulásával ment végbe, átalakítva magának a progressziónak a kereteit is. Míg 1919 előtt (sőt még utána is jó néhány évig) egy viszonylag egységes, bár többszörösen rétegezett „hagyományos” baloldal létezett, amely világosan megkülönböztette magát a retrográdnak ítélt törekvésektől, a húszas évek végére, még inkább pedig a harmincas évek közepére ez a helyzet megváltozott. A hagyományos baloldal, időleges előretörései ellenére is, tartósan defenzívába szorult, s — nagy belső metamorfózisokon keresztül — megosztódott. Egyik része a népiségelv előtérbe kerülése révén mint „kozmopolita”, „magyartalan”, „zsidó” irányzat egy furcsa újragettósodási folyamat szenvedő alanyává vált. Ennek következménye lett, hogy az e vonulatba szorulók, függetlenül eredeti ideológiai választásaiktól, tehát attól, hogy liberálisok, szociáldemokraták vagy kommunisták voltak-e előzetesen, egymáshoz szorultak s eredendő különbségeik részben elhomályosultak vagy zárójelbe kerültek. A kirekesztés egy tömbbe préselte, nyomta őket. E vonulat tagjai jelentős, szociológiailag releváns mértékben az asszimiláns zsidóságból kerültek ki, de hangsúlyozandó, hogy mások, nem zsidók is tartoztak ide (pl. a József Attila-, Csécsy Imre- vagy Gáspár Zol tán-típus). Jellemző, hogy e vonulat jellegadó ideológusai között jelentősnek tekinthető a volt kommunisták száma, még inkább pedig szerepe. Gondoljunk csak József Attilára, Fejtő Ferencre vagy K. Havas Gézára. Az is jellemző azonban, hogy e vonulathoz — a kirekesztő tendenciák érzékelhetővé válását követően — korábbi nem baloldaliak is csatlakoztak (pl. báró Hatvány Bertalan), s ennek a kényszervonulatnak a vonzereje megnőtt a legkülönfélébb ideológiai opciójú zsidók körében is. E vonulat lett az utóbb eufemisztikusan urbánusnak nevezett — valójában csúfolt — csoport. A megosztódó baloldal egy másik rétege, zömmel elsőgenerációs nem zsidó értelmiségiek, vagy paraszti69
