Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Békés Csaba - Tóth Ágnes: "Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk…" (Mindszenty József levelei a hazai németség ügyében)
1. Mindszenty József levele Miklós Bélához Miniszterelnök úr! Még a tavaszon a kalocsai érsek és a székesfehérvári püspök úrral közös iratban kértük Miniszterelnök Urat arra, méltóztassék indokaink alapján az államhű németséget megvédeni attól, hogy az általánosítás révén egyazon elbírálásban részesüljön a Basch-táborral.2 Erre még választ nem kaptunk. Máris súlyos események vannak történőben Moson —Veszprém—Esztergom és Budapest stb. környékén. Ezek az események éppen bekövetkezései mindannak, amit mi Miniszterelnök Úrnak, mint fenyegető bajt jó előre jeleztünk. Az első lépés volt még a tavaszon: férfiak, nők, betegek, öregek — hetvenen felül is — internálása. Volt úgy, hogy férjet, feleséget elvittek és öt kis gyerek maradt otthon teljes gondozatlanságban. Senki közelíteni nem mert hozzájuk, hisz a helyi politika még a gyermek felkarolását is bűnnek és üldözendőnek tartja. A munka elmaradt a nemzet kárára, az elkeseredés elvadítja hónapokon át az úgy kezeiteket. Augusztusban megkezdődött hirtelen a németek kitelepítése házaikból, birtokaikból, falujukból, egyelőre még csak a vidékre. De a mód olyan, hogy egyre menne, ha mindegyiket mindjárt külföldre szállították volna. Háromtagú pártigazoló bizottság jelenik meg az illető helyiségeken.3 Például Mosonban a községek egész sorában két paraszt és egy kommunista párti tag vett részt ebben a bizottságban. Élén egy törvényszéki joggyakornok állott. Ez a bizottság dönt a kitelepítés vagy meghagyás kérdésében. A döntő körülmény nem mindig az, hogy valaki tagja volt-e a Volksbundnak vagy sem; az érdemi elbírálásba belejátszik a német származás, származási hely, a név, a nagyszülők német nyelve, a magyar nyelv hibás kiejtése, és mindenekelőtt az a körülmény, van-e háza és saját birtoka. Ezekből gyarapítja meg a bizottság a kitelepítendők táborát azzal a megokolással, hogy Volksbund-támogató, mert Volksbund-beli szolgája, aratója, bérlője, vevője volt, amire a helyi körülmények kényszerítették, ámbár épp a legtekintélyesebb vagyonú vagy jó nevű üzlettel rendelkezők, mint módosabb elem, tartották távol magukat a Volksbund bűneitől. A papokat is besorolták a Volksbund-támogatók közé, mivel a templomban német prédikációt tartottak. A soproni Isteni Megváltó Leányai néven ismert, ezen a vidéken számos helységben működő apácákat pedig, azért, mivel óvodáikban, iskoláikban eleinte kisegítő nyelvként alkalmazzák az anyanyelvet. A pap és apáca nem politikából használja a német nyelvet, hanem kény tel enségből, hogy így a vezetettek előbb megtanulják a magyar nyelvet. Tény az, hogy az említett apácák segítették magyarosítani a nem egészen száz év alatt a német Sopron városát és a falukon is ezek a nővérek a magyarosodás legelső tényezői. Vannak, akik a német sereg elől önként álltak be a magyar honvédségbe, mégis a német-pártolók harmadik csoportjába tették őket. Olyanok, akik onnét megszöktek, a honvédségbe álltak be, mégis a német-pártolók listájára kerültek. Olyan gazdát megfosztottak birtokától, akinek fiát bekényszerítették a német hadseregbe és olyan, akinek feleségét a németek agyonlőtték. így alakult ki aztán az igazoltató eljárás befejezése után az eredmény: 56