Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
Gazda József Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban) „Együtt gazdálkodtunk, az egész család” 4*-^zázadunk első felében falvainkban még egészen megszokott jelenség volt a nagy család, mint vérségi és gazdasági közösség. Létét elsősorban az anyagi lehetőségek határozták meg. Amíg az öreg szülők nem tudtak külön otthont biztosítani felcseperedett fiúgyermekeiknek, azok odahozták feleségüket, s közös „házban” (szobában) élt egyszerre három (ritkán négy) generáció. 5. J.: Itt van az én feleségemnek a nagyapja. Három fia nősült, mind a három a házba. Három bölcső volt benn, három gyermeket ringattak egyszerre, s mind abban a házban. Három menye vót a házban az öregnek, s három bölcső. Milyen szép volt az! A fiúk az apai háznál maradtak, a lányok mentek! Én itt születtem ebbe a telekbe. Éltek a szüleim, amikor idehoztam a feleségemet. Ketten vótunk fiúk, én hoztam csak ide, a másik bátyám odanősült a leányhoz. Ott egy öregasszony vót, s kellett oda az ember. Me férfi nem vót a háznál. S így a bátyám odanősült ahhoz a leányhoz. A fiatal nem kapott külön szobát. Honnat kapjon?! Egy szobába aludtak a vínekkel. Úgy vót rígebben. Met vót egy szoba s egy pitar. A mik házunknál, s úgy vót másoknál is. Itt vót a mik házunk, egy ilyen hosszú ház, zsendellyel béfedve. Vót egy pitar, s egy nagy szoba, s egy tornáca kereken. Osztán hogy a gyermekek nőttek, más házat nem csináltak. Csak mind abba ... Na lássuk, hányán vótunk? Sándor, Zsiga, Juli — hárman. Én, Imre, 5-5 gyermek, s a két pár, az kilenc, s a nagymamával tízen vótunk az asztalnál. Tízen egy asztalnál. . . BPA: Én is, mikor férjhez jöttem, én is ott voltam, s még egy öccse az uramnak, az is. Ott voltunk, három család. KPE: Egy fedél alatt élt 14 gyermek. Az egyiknek is hét, a másiknak is hét gyermeke. Akkor ennek, akit mondok, az édesapám testvérének meghalt a férje fiatalon. Elmaradt a sok gyermekkel. A másik asszonynak is meghalt az ura. Úgy hogy 14 árva volt egy udvaron. Békességben éltek, s megvoltak. RGI: Pista bátyám, ponyám, popám, s akkor Jánoska bátyám, mind ott laktunk egy házban. S hát mik, ahogy férjhez jöttem. Az én anyósomnak három fia vót, egy legény, kettő megnősült. Két bölcső vót, odavitték az asszonyt a régi házba, a két bölcsőbe két gyermek. Azért megéltünk, nem veszekedtünk, még szerettük egymást mindig. Anyósom főzött, mi segítettünk, mosogattunk. Soha nem felejtem el, mikor nekem született a leányom, még akkor reggel is két libát fogtam a lábam alá, s úgy töltöttem. Beteg voltam. Még csodálkoztak, hogy fogok akkor is két libát a lábam alá tölteni. Egy házba, egy szobába voltunk. Egyiknek az ágya olyan helyen vót, a másiké ott! Ott vót egy vetett ágy, az alatt, ott vótunk a fiatalok, s a másik fiú másik ágyba. Nem zavartuk egymást, nem szégyelltük magunkat, egymástól. 45
