Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Bónis Ferenc: Demény János hetvenöt éves (Köszöntő és születésnapi beszélgetés)
vum akkor még nem létezett, azt csak 1961-ben hívta életre Szabolcsi Bence. Akkor Denijs Dille, belga Bartók-kutató lett a vezetője; gondolom azért, hogy a magyarok egymást meg ne egyék. Dille személyében mindenesetre egy nagyérdemű Bartók-kutató vállalta ezt a feladatot. Igen, igen. Olyasvalaki, aki a magyar viszonyokhoz és a magyar problémákhoz semlegesen viszonyult, így körülötte nem alakulhatott ki olyan konfliktushelyzet, ami egy magyar vezető esetében óhatatlanul kialakult volna. Ő a politikai élettől is függetleníthette magát, hiszen külföldi volt és egyházi férfiú. Tehát semleges, különleges helyzetben lévő ember. Ezért politikamentes teret tudott teremteni a Bartók-kutatás számára, amit nagyon fontosnak tartok. Térjünk vissza a Bartók-levelekhez. 1976-ban egy összefoglaló kötetet jelentettél meg, mely közel három évtized kutatásait összegezte. Igen. De azért ne felejtsük el az 1971-es évet sem, amikor azt a 135, Magyarországon addig nem publikált levelet sikerült negyedik kötetként magyarul megjelentetnem a Zeneműkiadónál. Ezután lehetett összesítenem a különböző kötetekben publikált levelek tömegét. Persze, nem úgy, hogy egymás mellé raktam volna az egyes kötetek anyagát, hanem újból és újból egybevetettem őket az időközben beérkezett fénymásolatokkal. így pontosabbá vált a szövegközlés, kiegészíthettem hiányzó dátumokat, a szöveg-összefüggésekből megállapíthattam keltezetlen levelek pontos helyét a szigorú kronológiai rendben. Ebben az 1976-os összkiadásban már szigorú tudományos igényességgel közelítettem meg a birtokomban lévő anyagot, melynek feldolgozása immár a korábbinál tökéletesebb formában ismétlődött meg. A levelek közreadása által azonban nemcsak a levélíró Bartókról kaptunk teljesebb képet. A dokumentumok garmadája került felszínre, mely lehetővé tette számodra, hogy új fejezetét indítsd meg a Bartók-kutatásnak: az életrajzi dokumentáció gyűjtését és közreadását. Ennek mi a története? Ennek is van története. Az első levelezési kötetnek alig van még jegyzetapparátusa. A levelekben különböző ismeretlen személyek neve bukkant fel, akikről semmit nem tudtam. Tehát hozzá kellett látnom a levelekben említett személyek és események felkutatásához. Ezért dokumentációs munkába fogtam a Széchényi Könyvtár hírlaptárában, ahol régi újságokat kellett fellapoznom, megkeresve azokat a hangversenyeket, amelyekről a Bartók-levelek szólnak, ahol említés történik valamilyen eseményről, melynek hátterét addig nem ismertem. Ezt az ismeretanyagot ezekből a régi publicisztikai forrásokból lehetett meríteni. Úgy kell tekinteni ezt a munkámat, mint az egyes levelezési kötetek jegyzetapparátusát, egy óriási jegyzetapparátust, amelyet én az akadémiai kiadványokban, apróbetűs kötetekben publikáltam ... A Zenetudományi Tanulmányok köteteiben, Szabolcsi Bence és Bartha Dénes szerkesztésében .. . .. .ahol Szabolcsi Bence korlátlan teret adott nekem ehhez a munkához. Ha félezer oldalt vittem, akkor félezer oldalt adott ki. Nagyon küzdött azért, hogy munkám megjelenhessen. Ha nincs Szabolcsi Bence, soha nem jelentethettem volna meg. Próbálkoztam a Zeneműkiadónál az életrajzi dokumentációval: nem nagyon álltak szóba velem. Igaz: nem volt „népszerű” munka, igazában csak a Bartók-kutatók tudták használni. Tulajdonképpen a levelekhez kapcsolódott. Tehát a leveleket úgy kell tekinteni, hogy jegyzetapparátusukat a dokumentációs sorozat anyaga szolgáltatja. A kettő együtt ér valamit. Illés Endre szerette volna megvalósítani ezt a tervet: úgy képzelte, hogy a Szépirodalmi Kiadónál három-négy kötetben kiadtam volna Bartók leveleit, melléjük állítva az általam gyűjtött dokumentumokat. így a levelek teljes művelődéstörténeti panorámája feltárult volna. Hiszen ez volt a cél: a kortörténet megmutatása, különösen az addig ismeretlen korai időszaké, az úgynevezett Ady-korszaké. Ez annyira felzaklatott engem, hogy kandidátusi értekezésemet is ennek a témának szenteltem. Itt a magyar irodalomtörténetnek és művészettörténetnek egy fejezete a Bartók-kutatás segítéségével merült fel a múltból. Ebben 43
