Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 6. szám - Anekdoták, irodalmi legendák - Vas István: Déry Tibor és a kártya

Vas István

DÉRY TIBOR ÉS A KÁRTYA

JE—^gy tavaszi napon hárman ültünk együtt a Révai Irodalmi Intézet igazgatói szobájában: Illés Endre, Márai Sándor meg én. Arról beszélgettünk, hogy Déry Tibor milyen tekintélyes alakja lett a mi irodalmi életünknek. Egyszerre Márai kissé álmatag hangon megszólalt:

— Mi csak felületes ismerősei voltunk egymásnak. Negyvennégy nyarán váratlanul becsöngetett hozzám. Azzal a kéréssel, hogy adjak neki kétezer pengőt. Az utóbbi időben sokat vesztett, és e nélkül az összeg nélkül nem kártyázhatik tovább. Márpedig ezt az életet nem lehet kibírni kártya nélkül. Ilyen felszólításra nem lehet nemet mondani.

* *

Éppen abból az időből, amikor Dérynék hirtelen tekintélye támadt, egy nagy teremre emlékszem, a romos Lipótvárosban, valahol a Zrínyi utca környékén, tehát valószínűleg a rövid életű, de ünnepélyesen élénk Fórum Clubra, mert az elnökségben Károlyi Mihály arcélét vélem látni. Vita alakult ki, amelyben többen fölszólaltak, Déry is. A magyar irodalmi élet múltbeli hibáit, mulasztásait hányta föl a jelenlevőknek, de előadásának vezérfonala az volt, hogy Babits rossz példát mutatott az íróknak, és rossz irányba befolyásolta erkölcseiket. Jó szónok volt, bizonyos beszédhibáival együtt szép hangja, mely láthatóan hatott a jelenlévőkre.

Köztük volt Füst Milán is. Görnyedten ült a székén, lehajtott fejjel, amit időnként rosszallóan csóvált, ingatott. Végül, amikor Déry elhallgatott, nagy nehezen fölnyújtotta kezét. Mikor megkapta a szót, tört hangon így fogott hozzá:

— Én egy beteg, öreg ember vagyok. — (Ötvenhét éves volt akkor.) — Uraim, nézzék el nekem, hogy nem bírok felállni. — Én nem tartoztam Babits Mihály kedvencei közé, senki se mondhatja, hogy engem elkényeztetett. — De aztán nem sokáig időzött Babits érdemeinél, hanem áttért Déry személyére, és azt firtatta, milyen erkölcsi joga van ítélkezni fölöttünk.

— Déry Tibor fogja a magyar írókat erkölcsre tanítani? — emelte föl addig is erős, noha rekedtesen kongó hangját. — Déry Tibor fog minket erkölcsre tanítani? Az a Déry Tibor, aki egy feleségének két hozományát kártyázta el?

Ezzel fölpattant, és férfias, kemény léptekkel kivonult a teremből.

20