Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Bisztray Ádám: Levél, Mozaik, Legkisebb birtokod, Arany héricsek (versek)

Legkisebb birtokod

A föld termését, emberi munka gyümölcseit, amit csak fölajánlottam, mind megettük.

Jártam régvolt pusztáidat, legkisebb birtokod műveltem,

Ürböt, Juhászföldet, Deszkást. Látott, ha meglátott fölkelő Napod és a porfellegben áldozó, elfáradtam estig.

Szántottam sziket, szélvésszel vagy jéggel arattam, de nekem is jutott, megtömted vékám gazdagon.

Élettél az én két kezemmel

drótférget, pockot, éhes szájakat.

Megöregedtem,

vetett búzám elfogyott,

te vársz és hallgatsz,

de mit tegyek én.

Arany héricsek

Légifolyosó leszálló ága felettünk, dörmög a motor, mind hangosabb, látjuk a hazatérőt, homlokát nyomja az üveghez.

Másik rétege magas ablakunknak az esti kiáltás,

KÉSZ A VACSORA, GYERTEK,

de száll a piros labda még,

s túl ezen a ballisztikán,

mely elfáradni sehogysem tud,

fóliasátor lebeg, fehér Zeppelin,

verebek hatalmát holnap a fecskék átveszik.

Keresztbe fordítom zárban a kulcsot, hogy köntösöd övét megoldjam, s mintha hívna újból pusztai fű —

szemedben arany héricsek.