Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - N. Horváth Béla: Népdalmotívumok József Attila költészetében
N. Horváth Béla Népdalmotívumok József Attila költészetében* JL _m.népdalsorokat, töredékeket rejtő, őrző versek mellett nagy számban találunk József Attila költészetében olyan műveket, amelyek motívumhasználatukkal, grammatikai, stilisztikai jegyeikkel a népdal szerkesztésmódjára, valóságszemléletére emlékeztetnek.* Természetesen egy ilyen összehasonlító célzatú elemzés zömmel az irodalomesztétika kategóriáira támaszkodhat, számolva azzal a kockázattal, hogy tisztán a folklórban azok ritkán érvényesülnek, elmosódnak a népköltészeti jelenségek viszonyrendszerében. Nehezíti az elemző helyzetét, hogy a népdalok esztétikumát vizsgáló tanulmányok nemegyszer eltérő fogalmi apparátusra épülnek, s a rendszerezésen alapuló világképi elemzés pedig csaknem hiányzik. József Attila verseiben több alkalommal felbukkannak jellegzetes népdalmotívumok. A folklóralkotások tartalmi egységei közül a motívum a legkisebb, tehát a leginkább mozgékony műelem, amely gyakran motívumcsoportot alkotva felépít egy típust, meghatározva így a mű, esetünkben a népdal jellegét is. Ily módon tehát különböző előfordulásaikor — a motívumvándorlás, variálódás törvényszerűségei közepette — megőrzi viszonylag konstans valóságképét és esztétikai értékét, illetve új kontextusba kerülve átörökíti azt. József Attila verseiben gyakori kép a víz, a patak, a folyó. Motívumértékkel azonban csak egy szűkebb verskörnyezetben rendelkezik ez a természeti jelenség: a népdalszerű művekben. A minta és az adaptáció viszonyát értékelve Széles Klára a József Attila-i alkotásmódról is szól: „A népdalszerű költemények egyszerű jelzései, természeti elemei egyéni sokértelműséget jelentenek. Világuk, képeik, beleértéseik szoros kapcsolatban állnak a szabad versek bizarr összefüggéseivel.” A természetből származó képek, így a patak, a folyóvíz is a népdalban az érzelmek kifejezésére szolgál. A képpel érzékeltetett természeti jelenség és a szerelmi érzés kapcsolatát nagyszámú népdal illusztrálja. Példázza ezt az alábbi egy-két szép darab: Ha foljó víz válnék Bánatot nem tudnék Hegyek-völgyek között Zengedezve járnék. Ékes madár ki elhagyál Békességes utakon járj Csendes folyóvizbül igyál Rózsám rólam gondolkozzál. Az ország különböző helyeiről gyűjtött következő dal még nyilvánvalóbbá teszi az összefüggést: Királyfalvi nagy hegy alatt Folyik a szerelem-patak Aki abból vizet iszik Babájától elbúcsúzik Babájától elbúcsúzik. * A dolgozat egy nagyobb, József Attila és a népdal kapcsolatát elemző tanulmány része. 57
