Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Sándor Iván: A karnevál harmadik napja - A kilencvenegyes esztendő - 2. Kultúra és modernizáció, avagy arcvonások sötétben
miatt sajátos feszültségekkel rendelkező kultúrából, a dél-amerikai regény milyen átütően tört be az európai régióba. Csakhogy: a dél-amerikai irodalomban az archaikum a legmodernebb formákban szólal meg (Garcia Marquez), illetve az archaikum és modernség egy metafizikai látásmódban szublimálódik (Borghes). Nem elhanyagolható az sem, hogy a spanyol, mint világnyelv és európai nyelv nem szigetel, hanem összeköt, az sem, hogy az európai ember maga is járatos, mint sokféleképpen jelenlévő szereplő abban az „egzotikumban”. A szélesebb hátteret is látni kell. Ha némi komolysággal nézzük a mát, akkor nem nehéz felfedezni, hogy a váltópont jellegzetessége: a magyar kultúra egyszerre áll az archaikus és modern együttéléséből adódó feszültség tengelyében, a kultúripar és a minőség hatásainak ütközőpontján, a hatékonyság és érték egyensúlya megbomlásának vagy megőrzésének válaszútja előtt. Ennek ismeretében adható csak válasz arra a kérdésre, hogy milyen alternatívákat nyújt a magyar polgárosodás, hogy vajon mindez „csak” az értelmiségi ember problémája-e, hogy az új középosztály kialakulása egyértelműen a modernizáció felé vezet-e? Hiszen máris felsejlik a reprivatizációban egy olyan színtér is, amelyen a jövő csíráival együtt jelennek meg azok a kelepcék, melyek már a Móricz Zsigmond-, a Németh László-regényfigurákra is rácsapódtak. Folytatódnak a kiérleletlen, amorf, belső feszültségekkel teli változatok, mint „újdonságok”. * Azzal, hogy télvégénk három magatartásváltozatát, az önelvesztésekkel járó űrt szembenézésekkel kitöltő, azt rájátszással tovább mélyítő, vagy közös, megmásíthatatlan korszakadékként összegző magatartásként jelöltem meg, új jelenségekre keresek új fogalmakat. Közben a homályban eltűnő arcokat látom magam előtt. Az író miközben problémákban él, az élet arcvonásait is meg akarja rajzolni. De ehhez fény kell. Rálátás. Elmerülve a sötétben ezért próbálom nem elengedni a világosság kezét. 1990. február ( Folytatjuk ) 45
