Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Szikra János: Az Éden emléke (Metszetek; Fejem lehajtom; Fonák öröklét; Eretnek sóhaj; Szantorini; Kék, fehér; Náxosz; Az a Nap, az a Csillag; Aranyág; Ujjlenyomat; Itt maradok, mert hazajöttem; Pőrén és bőgve; Sirató; Szigony; Nem nézek vissza; Tangó) versciklus
Aranyág Igazgyöngy, édesvíz csillog a férfi barázdás lapáttenyerén, s én e lapáttenyerű szépség foglyává lettem pár hét alatt. Márványpor pereg az ujjam között, szivemben meghitten szamaragol a szegénység, fejem fölött az alázat tövisglóriája, aranyágat csókol szemhéjamra hajnalban a Nap. Ujjlenyomat Mit viszek haza barátaimnak? Csillagos, csóvás krétai égbolt, csak tégedet. Lábamnál tengerről énekel a tenger, s legalább százezer éve ugyanazt a dallamot ismétli minden hullámfagottja s furulyafodra megúnhatatlanul. Ajkamra só ül, botrányok emléke ragyog, szerelmek íze s ajkaké, akiket csókoltam s akiket csókolni akartam, emlőké, melyeken elidőzött a nyelvem s melyeken szeretett volna elidőzni, örök nyarak s időtlen őszök kvarc-csikorgása és szüretize, elmúlt, elvesztett, nem ízlelt izek ősze sajog most ínyemen. Mit viszek haza?
