Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Kántor Lajos: Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989 (Szélén az országútnak)
csakhogy Szilágyinak erre is van gondja és megindokolja, miért épp azt a dzsekit húzta magára. A szöveg első jelentéstartományában az egész fölé nagyított részletek folyamatos alárendeltsége is nyilvánvalóvá válik. Az apróságokkal való írói bíbelödés — paradox módon — az egységes, feszesre zárt szerkezet záloga: mert épp az egész szempontjából jelentéktelen konkrét mozzanatok ismétlődő sokasága, ütemessé rendezése kelti azt a benyomást, hogy a mélyebb összefüggések szempontjából, az írói „üzenet” rétegében épp ezek a legkevésbé érdemlegesek. A realista aprólékoskodás, a precízkedő ábrázolásmód a fölfoghatatlan helyzetből kibomló abszurditás a filozófikusság irányába nyitja ki a regényt; a pontos kontúrokkal körülrajzolt részletek induktív úton a létezés általános tapasztalataihoz vezetnek. Konkrétság és megfoghatatlanság, eleven mozgalmasság és derengő homály összhangja rajzolja körül a fő témát: a rablélek viselkedésének természetét. S ebben épp úgy együtt van a logika, mint a szenvedély kiszámíthatatlansága, a tények és lehetőségek hűvös számbavétele, akár az indulat váratlan és esztelen kitörése. Szilágyi külvilágot megörökítő és lélekábrázoló nyelvgazdagsága szinte példátlan huszadik századi regényirodalmunkban. Azzal megtetézve, hogy a pazar bőségű szókincs, az árnyalatokra való finom érzékenység, a változatos mondat- és szószerkezetek, a lelki mechanizmusok átrendeződését érzékítő szinonimák rendszere mellett Szilágyi stílusának sajátja a gondolatritmusra emlékeztető ismétlés. Ezt az ismétlést nemcsak állandó jelzőivel, a hőseit jószerivel kizárólagosan egyénítő visszatérő beszédfordulataikkal éri el, hanem a napi apró-cseprőségek állandó és részletes újramondásával. Az így keletkező ritmikusság azt is jelenti, hogy szinte odaszoktatja olvasóját a barlanghámorba; mindenkinek külön- külön a tudatába vési a kovácsok környezetének megannyi részletét, napirend szerinti cselekvését. Beleszuggerálja olvasójába a reális világ részleteit, a viselkedések mozzanatait, hogy azután feledhetetlenné tegye föltett kérdéseit és égetővé a válaszok hiányát. Könnyű, túlságosan egyszerű volna úgy magyarázni a regényt, hogy az a lélek belenyug- vó hajlamáról, tűrésküszöbéről vagy lázadóképességéről üzen. Problémátlan lenne csupán a magával sosem rendelkező ember lélekrajzát látni benne. Mert bár önként adódnak a szövegértelmezés során keletkező áthallások a romániai diktatúrára — a regény évekig nyilván ez okból nem jelenhetett meg — azért itt valójában szigorú lélektükörről van szó, amelybe minden olvasónak bele kell néznie. Már ha veszi magának a bátorságot és a fáradtságot. Szilágyi csaknem hétszáz oldalon át fegyelemre szoktat, pillanatig sem enged belefeledkezni a történetbe — kerül is gondosan mindenfajta epikus mozgalmasságot, izgalmas prózai lendületet, mellyel lebilincselhetné az olvasót —; a részletek pontos kidolgozottságával mintha azt akarná elérni, hogy a szembesítő tükröt mind a 360 fokban külön-külön olvasója elé tartsa, hogy legyen alkalma alapos önvizsgálatot tartania: miképp is áll ő napi létezése részleteivel és mélyebben fekvő összefüggéseivel? (Kriterion Kiadó) Mezey László Miklós Csehszlovákiai magyar költők 1919—1989 ( Szélén az országúinak) Szélén az országiknak cím alá vonta a felvidéki, illetve csehszlovákiai magyar líra hetven évét átölelő válogatását a költő-szerkesztő Tóth László, akinek nevéhez sok jó ügy kapcsolódik (legutóbb például, pontosabban 1990 januárjától, a Regio, a budapesti kiadású kisebbségtudományi szemle). Jellemző cím, s még inkább azzá lesz, ha hozzáolvassuk Antal Sándor 1924-es versének több sorát, több szakaszát, de legalább egyet: „Hazánk avagy házunk mivelhogy régen volt”. A fontosabb életrajzi és könyvészeti tudnivalókat megadó kötetvégi jegyzetekből érdemes idézni néhány adatot a szerzőről (mármint Antalról), A Holnap antológia egykori előszóírójáról és szerkesztőjéről; Nagyvárad után — a tanácsköztársasági megálló beiktatásával — 1921 és 1940 közt Pozsonyban élt, szerkesztette (egyebek mellett) a Nemzeti Kisebbségeket. (1944-ben koncentrációs táborban pusztult el.) A váradi barátnak, Tabéry Gézának ajánlott vers pontos közérzeti napló („Szélén az országútnak magánosán énekelünk”), nem is törekszik többre; újabb korok költőinek magasra emelt önértékelése idején különösen rokonszenves az ilyen vallomás: „Lantomon madzag a húr, / nem vagyok én Osz- szián.” Mindezek ellenére — vagy mindezek miatt 90
