Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Kertész Imre: Gályanapló - az 1974-75-ös évből

üvegfala választja el a szemlélőtől. Nem úgy a rítus, amelynek mindig van valami közvetlen célja, s ezt ráolvasással véli elérhetni — lényegében még mindig az ősi meteorológiai-, szexuális-, engesztelő- vagy csapásellenes kultikus rítusok módján. Az eldologiasodásra való ilyen, mintegy babonás ráolvasás egyben a kibékülés, a kiengesztelődés aktusa is: sosem megvilágosodással vagy katarzissal végződik. Jellemző a közönség eksztátikus részvétele és reagálása, ami nem következhet magukból az előadott zeneszámokból; hiszen mennyivel eksztátikusabb például a Trisztán egyetlen akkordja is a legrafináltabb rocknál, s a közönség mégis nyugodtan ülve marad a helyén. Ha tehát nem magában a zenében, akkor nyilván csakis a rítusban kereshető a „popfesztivál” közönségének eksztázisa: mindnyájan áldozatul vetik magukat a zenekarnak — azaz a külvilág harsány, eldologiasító parancsának (amit a zenekar imitál) —, a valódi áldozattal, az énekessel együtt. — A blődség megválthatná a műfajt és közönségét, mint az egyetlen popszám, amelynek ismerem a szövegét: „Légy vidám .. .” stb., majd: „Csak az nem boldog, aki nem akar!” — ez szenzációs.

Hogyan? Tiltakoztok az abszurd ellen, mintha irracionális lenne? De hiszen az abszurd éppen a történelem racionális felfogásából következik; mert ha ez a történelem az emberi ráció terméke — mint ahogy az —, akkor miféle más érzést válthatna ki belőlünk az abszurdnál? Ha viszont a történelmet magasabb hatalmak által ránk rótt végzetnek fogjuk fel — hamis tudattal tehát —, akkor hihetünk még a rációban, abban, hogy az ember jobb, mint történelme; nos, ez a „történelmi materializmus” nagy paradoxona.

Dilthey. Minden történelmi konstrukció álmának nagyszabású feladása. A német szellem mint a nagy építmények és nagy összeomlások színjátéka. Az ország. A vidék. A nagy síkságok, a zöld erdők, a szomorú tengerpart. A Dél vágya. Vágy a tiszta, határozott szellemiségre. Mecklenburg. Ködök. Bajorország, mezőgazdaság, állattenyésztés. Közép-Németország: középkor, modem ipar. Kereskedelem. Hegel. A szellem objektivációja a történelem. Az objektív szellem, mint nácizmus. Az abszolút ész mint Auschwitz. Hát igen. „Hegel metafizikailag konstruál; mi az adottat elemezzük. És az emberi egzisztencia mai elemzése valamennyiünket a törékenységnek, a sötét ösztönök hatalmának, a homályosságok és illúziók miatti szenvedésnek, a végességnek érzésével tölt el mindenben, ami élet, még ott is, ahol a közösségi élet legmagasabb szintű képződményei születnek belőle. így mi nem vagyunk képesek az objektív szellemet az észből megérteni, hanem vissza kell mennünk az életegységeknek a közösségben folytatódó struktúraösszefüggésére.” Dilthey: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban, 1910 körül. (Vö. a Sorstalanság történelemszemlélete.)

Életterv, életrend: lehetetlenségnek látszik. As thogh to live in a war. Hontalanság mint a legcsábítóbb kilátás. Hivatást érzek hozzá, mint semmi máshoz. A nyelv problémája: hiszem is, nem is. Nem ugyanaz, mint valaha. El tudok képzelni olyan nyelvet, amelyben minden együtt van és összekeveredik. Mindent megértenek, ha meg akarnak érteni. Kérdés a gondolatok tisztasága: a nyelv kérdése-e vajon, vagy — hogy úgy mondjam — a szellem ösztönéé? — Erre csak a kísérlet adhatna választ.

33