Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Németh László: Fiatalok (Szemelvények Németh László egyik munkafüzetéből) - Sajtó alá rendezte és a kisérő tanulmányt írta dr. Lakatos István
tek, feltételezhetnénk annak alapján, hogy 1937.január 1-jén már a befejezendő művek között szerepel, valamint azért, mert a tárgyalt munkafüzet tanúsága szerint a „Tanú utolsó száma”-nak tervezetében „Részletek 1936-ban fogant müvekből (Versenyfutás a halállal)” címszó alatt már 15 oldalnyi terjedelemmel a Fiatalok is szerepel. Mindezekkel szemben Németh László naplójában (2) az olvasható, hogy csak 1939. január 2-án „indította el” a Fiatalok című regényét. Úgy tűnik tehát, hogy Németh Lászlót éveken keresztül foglalkoztatta a Fiatalok című regényének megírása, el is kezdte, sőt — amint az életrajzi írásából kiolvasható (3) — befejezés céljából 1939 nyarán az Órjás és literator-ra/ együtt magával vitte Sátorkőre. Augusztus végén azonban a nagy sátorkői társadalmi élet miatt, munkájában megzavarva, Budapestre utazott, és mintegy három hónap múlva derült ki, hogy egy keresett Krleza-tanul- rnányon kívül a két írásmű kézirata is Sátorkőn maradt. Az apósa közben, kényszerből, eladta a sátorkői birtokot a bányának, és az elköltözés kapcsán a kéziratok elvesztek. A Fiatalok elveszett részleteit Németh László később sem pótolta; végül is a regény nem készült el — de rendelkezésre áll tartalmi vázlata (4). Az alábbiakban először ez olvasható, és csak utána az 1936-ból származó szerkezeti és terjedelmi vázlat — mert véleményem szerint így jobban érthető. Itt szükséges megjegyezni, hogy Németh László — mint általában — Balázs István fodrász regénybeli alakját is élő személy után kívánta megformálni. A húszas évek elején a Kmetty utcában lakott szüleivel, és a házban volt Nagy Balázs szabómester műhelye — akinek egyéniségét Németh László alkalmasnak találta regényében megörökíteni, mint világjáró, szocialista őstehetséget, szinte atyai barátját. (5) Németh László: Fiatalok vázlata Balázs István fodrász, aki a forradalmak után feleségétől elvált, s Párisba vándorolt, néhány éve megint idehaza dolgozik egy előkelő belvárosi fodrászműhelyben. Egy műveltebb, ,jobb ízlésű’ iparos egyhangú agglegényéletét éli, amikor volt felesége meghal s gyermekük, a 15 éves Bözsi, akit évek óta nem is látott, anya nélkül maradt. A hírre kiutazik az asszony második férjéhez, hogy a gyerek későbbi sorsát megbeszélje. A mostoha durva, a család népes és rendetlen, Bözsi csúnya, ijedt és gyámoltalan. Megszánja a lányt s magához veszi az alkalmatlan legény lakásba. Az ügyetlen, riadozó lány egyre nagyobb gondjává lesz a mélázgató, életből kiesett agglegény apának. A lány jobb üzletben aligha állná meg a helyét; Balázs elvei ellenére (régi mozgalmi ember, akinek egy Kapital példánya is van) önálló üzletet akar nyitni, sétáiban ki is szemeli a budai Vízivárost, ahol az asszonyok még nem ismerik az ondolálás és hajfestés (1930!) lukszusát s az ő árnyékában Bözsi, a jövendőbeli tulajdonos is megállja a helyét. Az üzlet megnyílik, megindul, a mester előkelő modora egyre több vendéget csábít. Odakerül egy fiatal segéd is, Huszka Pali, aki régebben Balázs keze alatt volt inas, de azóta nyomorban, sőt politikai naivitása miatt börtönbe került. A fiú boldog az új otthonban s Bözsi és közte valami ügyetlen szerelemféle fejlődik ki. Minden jó úton volna; Balázs derült nosztalgiával várja az időt, amikor a felvirágzott üzletet a két fiatalra hagyhatja, Pali azonban új barátságot köt, megismeri Olivért, a gimnazistából a borbélyságba csapott úrifiút, aki modorosságával, magát imádtató fölényével elkápráztatja, s Tomit, a dugószabású embert, Olivér cinkosát. Pali nem nyugszik, amíg facér barátját az üzletbe be nem hozza. Az idős mester és a kartársi ideál közt rivalizálás fejlődik ki. Ennek a részletes megírása a regény gerince. Balázs kidobná már Olivért, de látja, hogy Pali is vele 14
