Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Porkoláb Tibor: „A helybenlét erotikája” (Konrád György regényeiről)

nyei között inkább talányossá válik, hagyományos értelemben vett „megoldásról” nem beszélhetünk. (Ezért is érezhetjük például A cinkos esetében a lezáratlanságot, illetve a személyiségtörténet folytathatóságának kérdésességét.) Az önmegőrzés reakciói (például A látogató gyámügyi előadójának szerepváltási kísérlete, Dragomán világpolgársága) valójában a szerepkrízis és szerephiány kényszerű kompenzációi. A Konrád-hős nem képes azonosulni a különféle szereppótlékokkal, csupán a személyiségválság megszüntetésének (illetve elfedésének) érdekében elfogadja szükségességüket. „Szabadabb vagyok a hatalomtól, ha fölöttem gyakorolják, mintha én magam gyakorolnám mások fölött.” (Kerti mulatság) — szabadabbak lehetnek ugyan a konrádi figurák, de szabadok nem.

ANALITIKUS SZEMÉLYISÉGRAJZ ÉS ERKÖLCSI PARABOLA. A Konrád- hősök személyiségképletét a pszichologizáló szándék (lélektani kauzalitás és racionalitás), valamint a demonstratív célzat (reprezentáció és példázatosság) kettőssége határozza meg. Az analitikus lélektaniság azonban többnyire alárendelődik a szimbolizációs alakteremtésnek, illetve a két személyiségformáló elv csak ritkán (például A látogató esetében) kerül egyensúlyba. Konrád figurái sokkal inkább példázatos eszmehősök (ideaemberek), mint lélektanilag árnyalt és motivált epikai személyiségek. Az eszmei reprezentáció, a tételesség így a regények jellegadó vonásává válik. T.-nek (A cinkos főhősének) a közép-európai történelmet összegző, a közép-európai értelmiség sorsát reprezentáló, paradigmatikus életútja elsősorban eszmei „nevelődés” és nem lélektani fejlődésrajz. E sorsképlet epikai megjelenítése sokkal inkább az eszmei fejlődés fókuszában álló erkölcsi kérdésekre koncentrálódik, a belső lélektani motiváció háttérbe szorul. Nem véletlen tehát, hogy T. tettei, szerepváltásai lélektanilag kevéssé igazoltak, sőt néha nem is nagyon indokoltak. A főhős epikai funkciója kettős: egyrészt a morális parabola hordozója, másrészt a közép-európai régió XX. századi történelmének, politikai „karneváljának” illusztrációjaként szolgál. A személyiségválságot eredményező szerepkrízis (önvizsgálat: „én—„én” oppozíció) ábrázolását minduntalan megtöri a korábrázolás, a történelmi rekonstrukció igénye („én”— „világ” kompozíciós szembenállás). A főhős az első esetben a (példázatos élettörténeten alapuló) tételes létbölcselet megjelenítője, a második esetben viszont olyan elbeszéléstechnikai kellék, olyan „gyűjtőfantom” (Radnóti Sándor kifejezése), amely egységes rendbe szervezi, „felfűzi” a fragmentális epikai elemeket, anekdotákat, vándormotívumokat, történelmi tényanyagot. A cinkos alapvető koncepciós hibája éppen az, hogy megkísérli összekapcsolni a morálfilozófiai eszmeregényt és a történelmi pikareszket. (így az a sajátos helyzet áll elő, hogy amennyiben a történelmi—politikai korrajzot keressük a műben, akkor a történelmi díszletek mögött morális szerepkonfliktusokat találunk, ha azonban a személyiségrajz következetességét kérjük számon, akkor viszont zavaróan hat a történelemábrázoló elkötelezettség.) A Kerti mulatság hősei szintén lélektani analízis és eszmei reprezentáció kettős erőterében formálódnak meg. A mű amellett, hogy feltárja egy „vér és lélek” szerint szorosan összetartozó közösség belső viszonyait (a viszonylagos zártság jelképe Kobra vérfertőző kapcsolata Reginával), azt is érzékelteti, hogy a szereplők az adott társadalmi—politikai „helyzet” által kikényszerített értelmiségi reakciók, életstratégiák, magatartásmódok (látszólag ugyan különböző, valójában azonban nagyon is hasonló) típusait képviselik. A „nagy család” belső viszonyainak (például a meghatározó szerelmi háromszög) rajza mellett a mű megjeleníti azokat a párhuzamos életutakat, amelyek világosan jelzik az értelmiségi „létezéstechnikák” változatait és egyben végpontjait. Az önmegőrzés és önkiteljesítés ellentétes módjait képviseli Kobra és Dragomán. Kobra „az önkéntes röghözkötöttség bensőséges mitológiájában” él, befelé forduló lelki alkata elsősorban belső szabadságát és szellemi autonómiáját védelmezi. Ezzel szemben a világpolgár („planetarista”, „nemzetközi lókötő”, „hivatásos emigráns”, „bolygó zsidó”) Dragománt csak a korlátlan külső szabadság birtoklása teheti belsőleg is szabaddá. Kobra értékőrző szívósságát a „voltaire-iánus életművész” Dragomán fölényes cinizmusa ellenpontozza, illetve egésziti ki. (Ehhez a két ellentétes szerepmintához, értékelvhez igazodik a Kerti mulatság többi szereplője is: Tombor és Melinda életformája a Kobráéhoz, Regina magatartása a Dragománéhoz közelít.)

72