Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Várdy S. Béla: A magyarságtudat megtartásáért
Verhovay Testvérsegítő Egyesület* Az ún. Verhovay-legenda szerint a Verhovay Betegsegélyző Egyesületet 1886 elején tizenhárom újdonsült magyar bányász alapította a közép-kelet pennsylvániai Hazleton nevű bányavároskában. Az egyesület alapító elnöke, s sokáig vezető szelleme, az 1942-ben elhalt Pálinkás Mihály volt. Pálinkás egy személyben megtestesítője volt mind a régi magyar falu kossuthista nacionalizmusának és kocsma-virtusának, mind pedig az idegenbeszakadt magyar küzdelmes és verejtékes élni akarásának. Alapítása idején, s még mintegy három évtizeden át, a Verhovay csupán egyike volt a századforduló idején Amerikában alapított hasonló, helyi jellegű testvérsegítő egyesületeknek. Ezeknek az egyesületeknek az odaszakadt munkástömegek elemi emberi szükségleteinek a kielégítése volt a célja. így lényegében a régi magyar falu és nagycsalád egyénsegítő szerepét voltak hivatva átvenni. Ott a nagy idegenben a magányos kivándorolt még abban sem lehetett biztos, hogy egy ipari baleset következtében történt megnyomorodása vagy halála esetén valamilyen segítségben vagy tisztességes temetésben lesz része. Az érdekesség kedvéért, s mivel ez a tény is fényt vet a korabeli kivándorolt magyarság nemzeti érzésére, azt is meg kell említenem, hogy ezt a hosszú távon legsikeresebb amerikai—magyar intézményt Verhovay Gyuláról, az akkori hordószónok-hazafiság egyik legkevésbé érdemleges képviselőjéről, az antiszemita párt bizonyos népszerűségnek örvendő vezéréről nevezték el. Ez a tény természetesen elsősorban nem a kivándoroltak antiszemitizmusáról, mint inkább az egyvágányú és erősen naiv nemzeti érzéséről tanúskodik. Az ő esetükben ez az antiszemitizmus csupán a paraszti kivándoroltak antiurbanizmusá- nak, illetve nem éppen alaptalan „úr-gyűlöletének” a megnyilvánulása volt. Ez az úrgyűlölet különben néha odáig fajult, hogy egyes intézmények, így a Verhovay is, még alapszabályaikba is befoglalták, hogy „tanult ember” sohasem lehet vezetőségük tagja. De visszatérve a Verhovay Betegsegélyző Egyesület százéves történetéhez, ebben az évszázadban három különböző korszakot különböztetünk meg: 1. az 1886 és 1926 közötti négy évtizedet, mely a megalakulás, a megmaradásért való küzdelem, és a kezdetleges racionalizálási folyamat korszaka volt; 2. az 1926 és 1955 közötti három évtizedet, mely a Verhovayt a legnagyobb magyar fratemális egyesületek közé emelte; 3. s végül az 1955 és 1986 közötti három évtizedet, mely az amerikai magyarság tömeges amerikanizálása következtében ennek az etnikai alapítású egyesületnek a lényegét, céljait, sőt még magyar jellegének a megmaradását is megkérdőjelezte, s az egész egyesületet új utakra terelte. Sajnos, akkorra már a magyar nyelv és magyarságtudat kérdésével kapcsolatos harc véglegesen eldőlt — természetesen a magyar nyelv és a valódi magyar nemzettudat rovására. Éppen ezért a fenn jelzett küzdelem elsősorban is az egyesület második korszakára, a második világháborút megelőző, magában foglaló, és követő három évtizedre szorítkozott. Mi volt tehát ennek a küzdelemnek a lényege? Az alábbiak megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy az első világháború befejezéséig, az amerikai magyarság önmagát csupán ideiglenes kivándoroltnak, afféle vendégmunkásnak tekintette. A kivándorlók nagy többségének eredeti célja az volt, hogy az Amerikában keresett dollárokból otthon, hazájában emelje ki önmagát és családtagjait a nyomorból egy tisztességes emberi szintre. Ezt a célt legtöbb kivándorolt sohasem érte el. Részben azért, mert egy hosszabb ideig Amerikában élt embernek már nehéz volt visszaszoknia a korabeli magyar társadalom osztálykereteibe; s részben, mert amikorra a kivándoroltak már elérték azt az anyagi alapot, amelynek segítségével visszatelepedhettek volna, akkorra legtöbbjük szülőföldje nem volt Magyarországon. Ez a tény részben azt is megmagyarázza, hogy miért vált a trianoni kérdés az amerikai magyarság részére elsődleges fontosságúvá, a távolbaszakadásuk ellenére is. * Az Amerikai Verhovay Testvérsegítő Egyesület a második világháború körüli három évtizedben. 65
