Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Gazsó - Zelei: Mi vagyunk a nép (A taxis blokád jelenetei)
TÜNTETŐ IX. Tudod, hol tüntetnék a jelenlétemmel? Hawaiiban, a tengerparton. A kezemben egy pohár száraz martini és harminc meztelen lány a látómezőben. TÜNTETŐ X. Persze, és mind azt üvölti neked, hogy tarts ki, tarts ki. ( Továbbsétálnak ) MEGAFON Kérjük a taxisokat, hogy a tárgyaló delegáció autóit engedjék be a térre. (Felerősödik a dudálás.) TÖMEG I. Elegünk van a dzsentrifiúkból! Mi vagyunk a többség! Igazságot akarunk! Igazságot akarunk! TÖMEG II. Kommunista taxisok! Ne adjatok borravalót nekik! Kommunista taxisok! Kommunista taxisok! Kurvafuttatók! Kurvafuttatók! Mi vagyunk a nép! Mi vagyunk a nép! TÜNTETŐ XI. Két évvel ezelőtt még együtt volt mindenki. TÜNTETŐ XII. Az Erdély-tüntetés, de szép volt. Énekeltük a Himnuszt a Hősök terén. (Énekel.) Ne hagyd elveszni, Erdélyt istenünk ... TÜNTETŐ XI. Ott nem volt két tábor. Százezer magyar ember végig a Dózsa György úton. Az ablakokban gyertyák, piros-fehér-zöld zászlók. Önfegyelem volt, megbecsültük egymást, egy trágár szó el nem hangzott. TÜNTETŐ XI. Én ott láttam először rohamrendőrt. Az egyikkel még beszélgettem is. TÜNTETŐ XII. Fölutaztak az emberek vidékről. A saját táblája alatt vonult Kaposvár, Szeged, Debrecen, Sopron. TÜNTETŐ XI. Nagyszalonta, Pozsony, Szabadka! Még Kárpátaljáról is eljöttek. Én is vittem egy táblát Ceausescu ellen. (Jelszavak.) TÜNTETŐ XI. Én rendező voltam a temetésen! TÜNTETŐ XII. Ne mondja, akkor ismerném magát. Én is rendező voltam, ott álltam a Városligeti tó felőli oldalon, a Műcsarnok lépcsőinél. TÜNTETŐ XI. Igen, maga is, mettől meddig? TÜNTETŐ XII. Rögtön az elején. TÜNTETŐ XI. Mert én a harmadik váltás voltam. Érthető, hogy nem találkoztunk. TÜNTETŐ XII. Annyi virágot soha nem láttam. Életem legszebb napja volt. Voltak, akik a végén a jugoszláv követség kerítésére drótozták a csokraikat. TÜNTETŐ XI. Tényleg? Na, ezt nem láttam, akkor én már biztosan a buszon ültem. Indultunk a menettel a temetőbe. TÜNTETŐ XII. A temetőbe? Hogy-hogy? Maga kijutott? TÜNTETŐ XI. Jó barátom az egyik halálra ítélt. Tőle kaptam a meghívót. TÜNTETŐ XII. Mázlista. A Kozma utcában már nagyon kevesen jutottak el a térről. TÜNTETŐ XI. A mi buszunk nem volt tele. A temetőig ülni lehetett. Istenem, ahogy két oldalt azon a hosszú úton mindenütt állt a tömeg és integetett nekünk. Tapsoltak, zászlókat lengettek. Beleborzongtam, hogy Imre bácsiékat is ezen az úton vitték az ítélet után. Előttem ült a buszon Nagy Bandó. Hát kérem, az sírt. Nem tagadom, én is. Hallja? Már a Himnuszt énekeljük. (Valahol a második sor táján ők is bekapcsolódnak. Tagolatlanul szól az ének. Közben az összekeveredett — újra egyesült? — tömeg egyik csoportjából válaszként felhangzik a Himnusz a kanásztánc ritmusában: „Megismerni a kanászt / Ékes járásáról, / Elül fűzött bocskoráról, / Tarisznyaszíjáról.” Erre a dallamra éneklik a Himnusz sorait.) Harmadik szín A Parlament egyik terme, amit a válság idejére meleg büfének rendeztek be. Az állófogadások hangulata, hosszú asztalon a pörkölt, a sólet, gázláng tartja melegen őket, hidegtálak, gyümölcs, sütemények, üdítők, könnyű borok. A tüntetésekről visszatért miniszterek kezükben tányérral sorban állnak, állva, dohányzóasztalkák mellett görnyedve esznek. 37
