Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (elbeszélés)
ban, neki sem köszön, Kajtár hentes kötényben áll a kapuban, Szerbusz, veti oda, Fehérlófia visszaköszön „Szerbusz” vagy csak magában mondta? Holpert suszter is kint áll, biccent a csókolomra, szótlan manusz, keményen végigméri, Na hova igyekezel ilyen korán — szólítja meg mégis — még kora a misére, arany nap süt ki a felhő mögül, az akácfák hímpora megreszket, Ministrálok — mondja és nem áll meg csak meghajtja fejét, mit akar ez a vén segg amikor máskor rám se néz, csak nem Az Anyát fogja beköpni valamiért, hogy munka után titokban kuláklista segíteni, nem ezek nem olyan fajták nem ártanak ezek a légynek sem egyszerű ember nem mint a Mogyorósi a rohadt ávós, Ozoliék előtt nem áll senki csak a Sztálin, a Sztalinék olyan lyukban laknak hogy egyszer a Mustos Karcsival aki Sztálinnak rokona nem mertek belépni akkora volt a füst meg a bűz — Na mi van Sztálin hogy vannak a nyulak — Sztálin letörli taknyát és elvigyorodik — Megvannak Arthur bácsi csak szaporodnak különösen a Sanyi kannyulam az olyan ficánkulós fajta állandóan tappog a jobb hátsó lábával — Na és baszni azért nem baszik — Dehogynem Arthur bácsi olyan kemény vöröse van neki csak idesa- nyám előtt nem merem kimondani — Nagy valag vagy ta Sztálin de szerencséd hogy Arthur bácsinak szólítottál — lép tovább Fehérlófia s akkor hirtelen egy kéz hátulról nyakon ragadja és megpördíti tengelye körül. — Miket beszélsz te gyerek — és Mogyorósi néni jóságos de mégis buta olajbama arca van a marok végén — miket mondasz te Sztálinról mondd csak el nekem is Fehérlófia falfehér lesz egy pillanatra — Semmit nem mondtam — (gyerek ám a te szájbakúrt geci ávós édesanyukád te repedtsarkú bárcás kurva majd te is megkapod egyszer a magadét) — Dehogynem mondtál gyerekem a saját fülemmel hallottam — Én nem Sztálinról beszéltem hanem a Sztálinnak mondtam valamit — Hát ez az most mondd meg ki az a Sztálin — Ez itt-e — és Fehérlófia Sztálin felé bök egy hirtelen mozdulattal de úgy hogy Mogyorósi néni markából hirtelen kiszabadítja magát és odébb is ugrik három lépéssel. Mogyorósiné nem követi csak a szeme szűkül össze. — Vedd tudomásul fiam, hogy ennek a kisgyereknek ha nem tudnád Vas Pityu a rendes neve. Miért hívod őt Sztálinnak? — Amikor Fehérlófia még kettőt lép hátrább, Mogyorósiné (vén rohadt ávós dög hogy csóka vágja ki a rohadt szemedet: ezt a mondást Csikétől tanulta vagy nem Danes Piklitől) Sztálin fele fordul — Mondd csak meg Pityukám miért hív ez a gyerek téged Sztálinnak Sztálin reszkető kézzel huzigálja kosztól ragadó klottgatyáját, szeméből nagy könnycseppek gurulnak végig tiszta csíkokat szántván szutykos arcán. — Nem tudom Mogyorósi néni nemcsak az Arthur bácsi hív annak hanem izé mindegyik annak hív még Karcsi is — és nagyot szurtyant könnyes taknyából, Sztálin te seggfej sziszegi Fehérlófia. — Na majd szólok én a Vas néninek, hogy még az unokabátyád sem szégyelli — Fehérlófia felé lép egyet aki újabb két lépést hátrál, aztán Mogyorósiné vissza Sztálinhoz — Aztán mondd csak te Pityu hány éves vagy te Sztálin bamba képe még megbambul miközben szurtyant egy nagyot. — Na nem számít de hát látom hogy de hát minek szólítod te ötét bácsinak — és Fehérlófia még kettőt hátrább sasszézik. Sztálin csavargatja a klottgatya szélét majd végre érzelmeinek szabad teret engedve komolyan elbőgi magát miközben Fehérlófiára néz — Mivel tisztel engem — mondja Fehérlófia és elhúzza a száját mint Fanyűvő. 7
