Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Gömöri György: Afrikai mese, M. álma, Címszó egy képzelt lexikonból (versek)
Gömöri György Afrikai mese Északról jöttek lándzsát rázva a porontyölő jagák. Hajtották a népet rabszolgának, hajóra! Hol volt kasszava, hol nem. Bab is alig, pedig hát azelőtt Kibulaföldön volt mindig bőviben. A vasbányákban robotolók veresei köptek és rekedten mondogatták Toko Simon jóslatát: — nemsokára eljön a nap, amikor az Ég Báránya jó nagy késsel elvágja mind a hajcsárok nyakát, kibelezi a felügyelőket! este pedig a kantinban egy vad kingoló lép elő, s tigris/og-láncát megcsörrentve így dalol: — hej talpra mind, ki mbundu s bailundu, bié, wambó, kijaka, vagy culák, bokanda, szamba, szumbe vagy kakonda! Eleget nyaltuk sóbányák padlatát, egyeltünk hosszúcsövű tengerit, vágtuk más nádját, szedtük más gyapotját, tiloltunk lent Kin/öld-Sir óhegyen! Nap mint nap manióka! híg köles! guáva-lötty! sehol egy zebrasült! egy rántott cápaszegy! S vegyétek észbe, honfitársaim, mi adtuk a világnak a gingulát. Nélkülünk nem főznének sehol rendes ciroksört. S nyelvünknél, az umbundu nyelvnél nincsen nemesb, nincsen dicsőbb! Jó feketék, válasszatok: portugálok povedáljunk, vagy pediglen umbundáljunk? Rárivallt a nép azonmód: más nyelveken nem koldulunk, umbundálva umbundulunk! Azóta sem tesznek mást, dacosan és keményen. És azóta Ngalangföldön télen-nyáron minden délben zeng a harang, szól a harang: ngiling-ngalang, ngiling-ngalang. 1
