Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Károlyi Júlia: Kecskeméti képzőművészeti körkép
alkotói: Pócs Péter, Ducki Kristóf, Orosz István, Pinczehelyi Sándor és Haris László fotóművész ugyanis a közelmúltban úgy határoztak, hogy nemcsak a hazai és a nemzetközi kiállításokra társulnak, hanem egy kecskeméti székhelyű kft. keretében az alkalmazott grafikai munkára is. Úgy vélik, hogy ma, amikor a gazdasági változások közepette a piacgazdaság felé törekszik az ország, az alkalmazott grafikára is egyre nagyobb szerep hárul. E nagy feladattal való szembesüléshez nélkülözhetetlennek látták egy, a legkorszerűbb technikai felszereltségű, európai színvonalon teljesítő stúdió létrehozását. Amelynek előnyei szinte beláthatatlanok. Különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy ma az országban (ebben a műfajban) ez az egyetlen olyan alkotóközösség, amelyben a lenyűgözően sokat tudó gépek mögött a progresszív hazai mezőny legtehetségesebb művészei állnak. Szilágyi V. Zoltán grafikusművész, animációs filmrendező 1976-ban szerezte diplomáját Kolozsvárt, a képzőművészeti főiskola grafikai szakán. A főiskola befejezésének évétől 1986-ig Bukarestben az ANIMAFILM munkatársa. Ez idő alatt írt, s rendezett három rajzfilmet: 1980-ban született a Gordiuszi csomó, 1982-ben az Aréna, 1983-ban pedig a Monológ című munka, amelyek letarolták a legrangosabb külföldi fesztiválok — Oberhau- sen, Chicago, Szófia, Zágráb — legjelentősebb díjait is. Egyedi grafikáival, metszeteivel áttelepülése (1987) óta rendszeresen jelen van a műfaj minden országos rendezvényén. A Kecskeméten töltött évek alatt — a Pannónia Film Vállalat azóta önállósult műtermének munkatársaként — az egyéni megbízások, reklámfilmek, forgatókönyvötletek, társrendezőként készített sorozatok mellett három egyedi filmjét is befejezte. A filmek és a grafikák pályája minden szakaszában kölcsönhatásban állnak egymással — bármelyik is volt épp a domináns —, nemcsak világnézetük, gondolkodásmódjuk, de hatásrendszerük szerint is. Bár e pályák a hetvenes évek elején a választott műfajok technikai, szemléleti megújulásának időszakában kezdődtek, eredményük kivételesnek számít abból a szempontból, hogy alig hagyták befolyásolni magukat a korszak jellegét meghatározó fotótechnikától vagy magától a fényképezéstől. Fontos adalék, hogy a filmeknek is egyik legfeltűnőbb sajátossága, átütő erejű „újítása” a különlegesen érzékeny, klasszikus igényű és tisztaságú vonalrajz. Kiváltképp kuriózumnak számít ez abban a korszakban, amelyben a legfantasztikusabb technikák átírása, vegyítése, vagyis (a többi között) a technológiai eklektika a divat. Szilágyi V. Zoltán kecskeméti kiállításainak egyik legemlékezetesebb darabja egy különleges atmoszférájú — grafikai világát leginkább jellemző — egyedi rajz volt. A lapon egy kínosan fura testhelyzetű kisgyerek látható. Ujjait a mennyezethez tapasztva „lógatja” a lábát, miközben erőlködő grimaszra rándul koravén arca. Első pillantásra úgy tűnik, mintha a felül zárt térben egy fordított irányú gravitációt próbálna ellensúlyozni. Jobban szemügyre véve derül csak ki, hogy a mennyezet nem más, mint egy utca ormótlan, repedezett kockaköveivel, s amit látunk, egy fejen álló, egyensúlyozó kisgyermek — fordított — képe. A színes ceruza lágy pasztell tónusai rejtélyes, sötét tartalmakról, rettegésekről, mindennapjaink ellenőrizhetetlen erőiről beszélnek. Alig több, mint tíz esztendővel ezelőtt találkozhattak először a hazai kiállítótermek látogatói Benes József festő- és grafikusművész munkáival a reprezentatív seregszemléken. Különleges hangulatú, markáns arculatú grafikai világ tárult fel lapjain: kígyózó, beburkolt, átkötözött vagy vaspántokba szorított alakokkal. E félig élőlények, félig tárgyak a civilizáció ellentmondásai szorongatta mai emberről beszélnek. A kortárs képzőművészet középnemzedékének élvonalához tartozó Benes 1938-ban született a vajdasági Bajmokon, Jugoszláviában. 1978-ban települt át Magyarországra, Szegedre, ahonnan a közelmúltban költözött Kecskemétre. Első önálló kiállításait Zentán, Szabadkán, Újvidéken rendezte a hatvanas évek közepén. A hetvenes évek elején a londoni Woodstock Galériában, 1975-ben pedig a budapesti Fiatal Művészek Klubjában találkozhatott a közönség alkotásaival. Áttelepülése óta részese a műfaj legjelentősebb hazai és nemzetközi seregszemléinek. Önálló anyaggal mutatkozott be az elmúlt években Pécsett, Budapesten, Szegeden és Svájcban. Bár Magyarországon elsősorban grafikusként ismerik, műtermében mostanában már festmények is sorakoznak. Rokonságuk szembetűnő: legtöbbjük a koncepciózus, lépésről lépésre felépített 68
