Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - A. Gergely András: Alföldi érdekek, konok kun koponyák (Bács-Kiskun megye érdekviszályai 1988-89-ben)
I Rományi és utódját azonban a civil társadalom széles hömpölygése legyőzte. Gyöngítették a diktatórikus pártirányítás elavultságát érzékelő funkcionáriusok, erejét vették a pártirányítási kudarcok, az agrárágazat válsághelyzetei is — de az igazi társadalmi erőt a városok és községek civil mozgalma adta a párt varázstalanításába. Kiskunmajsa, Kiskőrös, Soltvadkert öntudatos és kemény gazdái, konok és privatizáló magánpolgárai a felemás polgárosodás befejezésére szánták el magukat. A konok kun vidék edzett, autonómiát igénylő gazdái (olykor milliomosai) százasával tódultak a Vidéki Fórum, az MDF és az alternatív pártok zászlai alá. Romány vagy Szabó Miklós számukra csupán a Pozsgay- vonal, a Kádár-korszak vagy hasonló kövületek csinovnyikjai voltak. Legutoljára a borbotrány és a „kolbászsztrájk” mutatta meg, milyen civil engedetlenségre képes az agrárpolgárság — se jelenségek már túlmutatnak a bács-kiskuni pártvezérkar szűk körű érdekszféráin — egy másképp modernizálódó ország felé. 1987 óta csökkenőben van tehát a vármegyei hatalmi erő, megelevenedik a települési csoportérdekek mozgalma, s magának a megyeközpontnak érdekfolyamatai is kezelhetetlenné váltak a megyei párthatalom eszközeivel. A hatalmi erők visszarendeződésének azonban még megmaradtak mind a személyi, mind a társadalmi feltételei, élnek még hívei és ellenzői, segítői és lehetetlenné tevői is. Mert bár Bács-Kiskunban számos területi pártvezető és államigazgatási vezér köszönt le a nyolcvanas években, és bár a megye számos városában megújulni látszott az errefelé hagyományosnak látszó civil társadalmi buzgalom — de a megyei és a területi vezetés is rendelkezik még (korántsem titkolt) erőtartalékokkal. Erre a megyei pártosodás, az MDF-be átmenekült pártmunkások, a lelket és reményeket cserélő kisgazdák, a pártok között újrainduló MSZMP-sek és a reformhitű demokrata bolsevikok százai mutatnak példát. A civil társadalom mindenesetre szétszedte a párthatalom érdekdzsungelét, fölemésztette a párterőt, s együtt a hitevesztett párttagsággal egy valóban új célok felé induló magyar társadalom megteremtéséhez nyújtott segítséget. Megkezdődhet tehát a második polgárosodás céljainak és politikai rendszerének kialakítása. Ennek alapföltétele Bács-Kiskunban is az, hogy áttekinthető, ellenőrizhető és korlátozható helyi hatalom jöjjön létre, az érdekek szférája pedig a megye polgárságának kezébe kerüljön. IRODALOM ADÁM Antal 1969. A területi koordináció főbb vonásai és problémái. = Állam és Igazgatás, 577 —588. p. ÁGH Attila 1988. A döntésképtelenségtől a hatékony döntésig. In: Változás és alternatívák. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Szerk. Szoboszlai Gy., Bp. 133—148. p. BALLAI József 1987. A helyi sajtó helyzete, problémái Bács-Kiskunban az 1980-as években. Tömegkommunikációs Kutatóközpont. Tanulmányok — beszámolók — jelentések, IX. évf. 10. sz. 66 p. BARÁTH Etele 1987. Egy térszerkezeti modell. = Tér és Társadalom, 2. sz. 23—44. p. BARTA Györgyi 1987. A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban. = Tér és Társadalom, 2. sz. 5—17. p. BARTKE István szerk. 1985. Területfejlesztési politika Magyarországon. (Tanulmányok). Akadémiai K. 288 p. BARTKE István 1986. Terület- és településfejlesztési stratégia Magyarországon. = Közgazdasági Szemle, 1. sz. 80—88. p. BÁCS-KISKUN megye 1986. évi statisztikai adatai. KSH Bács-Kiskun megyei igazgatósága, Kecskemét, 1987. BECSEI József—TÓTH József 1981. Az alföldi agrárvárosok fejlődése. = Szociológia, 3—4. sz. 342 —344. p. BELUSZKY Pál 1987. A középszintű igazgatás és hazánk térszerkezete. MTA RKK, Pécs, 147 p. BELUSZKY Pál 1987. Településpolitikai viták után — cselekvés közben — új vizsgálódások előtt. = Tér és Társadalom, 1. sz. 76—86. p. BELUSZKY Pál 1988. Az „Alföld-szindróma” eredete. (Vázlat). = Tér és Társadalom, 4. sz. 3 —28. p. 56
