Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Legenda Végh Györgyről (Összeállította: Albert Zsuzsa)
ban a Játékos ifjúság c. 1948-ban megjelent kötetét. Ebbe bele volt pecsételve, hogy az írószövetség könyvtárából származik, s kértem, hogy dedikálja nekem ezt a kötetet. A következőt írta bele: „Torda Istvánnak, hogy azt a Végh Györgyöt, akiből úgy látszik egy példány is sok a Magyar írók (?) Szövetségének, őrizgesse komoly aukciókra ezt a példányt.” Amikor hosszú idő után végre megint megjelent egy verseskötete, a Két őszi csillag, 1973-ban, ezt a könyvét így dedikálta nekem, tudva azt, hogy régi magyar irodalommal foglalkozom, és régi magyar irodalmat gyűjtök: „Torda Istvánnak, a magyar régmúlt kiváló gyűjtőjének, egy régmúlt, kiváló és mégis elfelejtett költő, Végh György”. A barátai tudják, hogy mindig különböző mellékleteket is adott a könyveihez. Ebbe a kötetbe be volt ragasztva egy kis boríték, fölé írva, hogy „két kordokumentum”. Az egyik kordokumentum egy kicenzúrázott strófa, vagy néhány kicenzúrázott sor, ami a „Búcsú Budapesttől” c. verséből maradt ki, ezt Pest romjain írta 1945. február 11-én. 1973-ban kicenzúrázták belőle a következő sorokat: Mire elül a harc — talán tavaszra — egy lesz Buda, s Aquincum romjai, — Karthago is így pusztult el talán s így kesergett Babylon romjain egy jövőben bízó asszír dalos. Ezt kicenzúrázták 1973-ban. Egy másik versének az volt a címe: „Emlékezés Zsuzsára (arra, a hírre, hogy meghalt egy bombatámadásban, 1945. január elején).” Itt be kellett szúrnia azt, hogy meghalt egy német bombatámadásban. Nem nagyon volt akkoriban német bombatámadás. Kicenzúráztak még egy egész strófát, amiben ilyen sorok vannak: „Zsuzsanna! mint egy gyönge kis madárkát, a részeg istenek orvul megöltek!” Önmagában is következetlen volt a cenzúra, hiszen ha német bombatámadás volt, akkor ezt a néhány sort nem kellett volna kicenzúrázniuk. Szerencsére az 1984-ben kiadott gyűjteményes kötetében visszaállították már ezeket a sorokat, ez azonban késői vigasz, mert ezt már nem érte meg. Nemeskürty Ez viszont, hogy mégis megjelent, ebben igen nagy szerepe van Mártának, a feleségének, aki nagyon józanul, nagyon okosan és nagyon ügyesen végülis elkormányozta oda a Gyurkát, hogy eljutott a kiadáshoz. Mert Végh György kitűnő költő, nagyszerű prózaíró. A Mostoha éveimet is én gondoztam a Magvetőnél, állítom, hogy az a kortársi próza egyik remeklése. Aztán azok a prózai művei is, amik egy kicsit túl vannak ugyan írva, amelyek posztumusz jelentek, meg . . . Ő prózaírónak is kitűnő. Nála a monda- toknak felépítése és egyensúlya van, a szavaknak helyi értékük van, ami a legnagyobb ritkaság. Torda I.: Visszatérve egy kicsit a hármaskönyvére, ez egy olyan furcsa, különös élmény. Azt hiszem, nagyon sok példányban legépeltette, ezeket az önéletrajzi írásait, szépen beköttette, körbe vitte a barátainak, megőrzésre és olvasni, majd ellenőrizni a hatást. Borzasztóan örült, amikor valaki azt mondta neki, hogy egész éjjel nem tudott aludni, mert nem tudta letenni az Esztert vagy a Garabonciást. Ezeket egyébként eladta a Széchényi Könyvtár kézirattárának is, s mint mondta, nagyon elégedett volt, hogy szép jövedelemhez jutott általuk, hiszen teljesen reménytelen volt a számára, hogy valaha megjelenjenek. Torda I.: Amikor mégis megjelent 1981-ben a hármaskönyv, nem nagyon akarta elhinni, és a siker, ami közönségsiker is volt, mert nagyon szépen vásárolták, s egyben kritikai siker is, az megdöbbentette. Olyan furcsa volt látni, ahogyan a korábban a sikertelenségbe beledermedt ember öniróniával, hitetlenkedve nézte a saját sikerét, valahogy mintha nem is hitte volna el, hogy ez ő, és hogy szerződése van már a verseskötetére is. Meg kell mondanom, kevés olyan fájdalom ért személy szerint engem, az életben, mint hogy 30 évi sikertelenség után ez a siker egy fél évig tartott, hogy 81 végén megjelent a könyve, és 82-ben meghalt. 47
