Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Solymosi Bálint: Az őrség épülete, Az éjjeliőr éneke (versek)
S oly mo si Bálint Az őrség épülete Nem tudok napirendre térni afölött, hogy miért egy olyan házban vállaltam munkát, mely még föl sem épült Ezt egyszerűen „bocsánatos dolognak” mondták, azt meg „emberségesnek” hogy kötélnek álltam Különbkülönb megfontolások után is csak arrajutottam, hogy tiltakozni és tétovázni egyaránt fölösleges A tyúk órájában megyek be és majd a nyúl órájában jövök ki Akkor alszom el, mint valami doboz egy jól beosztott háztartásban Álmomban azonban újra ott járok A koraeste véletlennek tetsző bizonytalan holdvilágánál az üvegház tört sziluettje, senki Mintha igenjó okom volna rá, hogy új ismeretségeket ne kössek már . . . Előbb feleségem nevén szólítom meg anyám, (elvégre valamit tudnom kéne a gyerekről, mielőtt még megszületne!) s aztán piros, apró majomfejecskéket etetek üvegcserepekkel . . hirtelen zöldes szürke füst, vagy szürkés barna köd lepi el a ketrecet Betlehem, gondolom akkor végtelen azonosító kényszertől hajtva; de hogy arra miféle babona vitt, az válasz nélkül marad hogy homokkal töltsem föl, lábazatig a házat, egyedül, munkaidőn túl Az éjjeliőr éneke megint más, ha mint ki jól végezte dolgát, se utóbb, se előbb, egy emlék holt idejébe jutsz, s fattyúhajtásaid is átjárja, sötét szú, hajnali hold
