Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - T. Erdélyi Ilona: Katona József műveinek első kiadási tervéről

levelével együtt. Az egyik „Talán Katona J. munkái” címet viseli. Hat tételt sorol fel; a Tudományos Gyűjteményben 1820 és 1823 között név nélkül, ill. K. J. monogrammal megjelent írásokat, valamint „Cervantestől vagy Calderontól” „Az élet csak álom” fordítását, amelynek kézirata a jegyzék szerint: „a színház repertoírjában” található. Csányi június 30-ai levelében intézkedik a majdani tiszteletdíj Kecskemétre küldésének módjáról, valójában azonban nem ezért ragadott tollat. Személyes motívum vezette. Azt kívánta tisztázni, hogy az Erdélyi küldte listán szereplő „Szent Istvány” vajon nem azonos-e az ő 1818-ban írt színdarabjával. (Csányi nem tudta, hogy István, a magyarok első királya című darabot 1813-ban bemutatták és az — bár Katona „Eredeti vitézi nézőjáték”-nak nevezte — valójában Franz Xaver Girzik azonos című német darabjának átdolgozása.16. Ezzel és ekkor zárult Erdélyi és Csányi levélváltása.

Erdélyi János tehát az első, az 1880-ban megjelent Abafi-Aigner Lajos-féle Katonakiadás előtt negyven évvel tervezte a Bánk bán írója minden munkájának kiadását. Terve nem valósult meg. Az okokat nem ismerjük. Az azonban bizonyos, hogy nem Erdélyi szándékán vagy munkabírásán bukott meg a vállalkozás. Véleménye nem változott meg, sem Katonáról, sem pedig a Bánk bánról, mint azt későbbi írásaiból tudjuk.

Amikor 1847-ben Kisfaludy Károly minden munkáit bírálta, akkor foglalkozott ismét részletesebben Katonával. Miként 1840-ben sérelmezte, hogy Toldy nem említette Katona nevét a Handbuchban, hét évvel később azon csodálkozik, miként volt lehetséges, hogy Katona József neve, akit „a mai fővárosi közönség tisztel”... „egy Kazinczy figyelmét, ki minden kis irodalmi bogarat felkutatott, örökre kikerülte.” Az utókor ugyan felfedezte a Kisfaludy Károly mellett, vele egy időben élt drámaírót, Katona Józsefet („nagy igyekezeteit, s még nagyobbat elmében, mint igyekezetben”), mivel azonban az író, írja 1847- ben, a világtól félrehúzodva élt, kortársai nem ismerték: „Ekképpen a kor drámai dicsősége egyenesen Kisfaludy Károlyra marad, holott ha e két elme ismeri egymást, hihetőleg másképpen áll színpadunk .. ,”17 Legközelebb 1855-ben, az Egy századnegyed. . . című tanulmányában említi Katonát. Itt már nagyobb távlatban vizsgálódik, elméleti alapot adva fejtegetéseinek. Abban, hogy korában Katona „nem számíttatott a nemzet költői sorába” — mint írja — az irodalmi élettől való félrehúzódása mellett jelentősebb szerepet játszott az a tény, hogy „nyersesége”, azaz ereje nem fért bele a csaknem „tartalmatlan finomsággá lágyult”, túlságba vitt klasszikái ízlésbe.18 Még mindig az Egy századnegyed . . . című tanulmányában — néhány oldallal később — egyenesen demonstrációs anyagként állítja őt olvasói elé. Katona írói sorsának alakulásával magyarázza meg a különböző művészeti irányok, korszakok egymás mellett élését, majd az egyiknek „uralkodó elvvé” válását, amikor is emez vagy amaz befolyása túlnyomóvá lesz: „Különben nem lehetne kimagyarázni: hogyan állhatott elő például Katona József a magyar klasszikái korban; ellenkezőleg igen könnyen megfejthető, ha mint regényes költő, azon egész idő folytán észre sem vétetett.”19

Erdélyi János tehát elsőként ismerte fel Katona József tehetségét, és elsőként vállalkozott műveinek összegyűjtésére és kiadására. Ha kiadási terve sikerül, Katona jóval hamarabb elfoglalhatta volna irodalmi köztudatunkban az őt megillető helyet, és ez jó irányban befolyásolhatta volna a hazai drámairodalom fejlődését. A kudarc okát illetően csak találgatásra vagyunk utalva: lehetséges, hogy Döbrentei Gábor vagy Toldy Ferenc ellenállásán vagy talán csak ez utóbbi támogatásának elmaradásán bukott meg a terv. Mind Döbrenteinek, különösen pedig Toldynak igen nagy befolyása volt a Tudós Társaság és a Kisfaludy Társaság irányításában is.

62