Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Darvay Nagy Adrienne: „Szép se volt igen; de egy Alphonsus, egy Caesar állott előttem” - Bánk bán, avagy a magyar férfiideál és ábrázolói
nata Nagyváradon 1958-ban, beállítás szempontjából egyáltalán nem különbözik a legkorábbi litográfia Lendvay Márton és Laborfalvi Róza kettősétől. A videóra rögzített utóbbi Bán táw-előadások bármelyik pillanatát kimerevíthetjük, s ugyanazt a szigorúan szabályozott mozdulatokra épülő gesztusrendszert fedezhetjük fel. Nem begyepesedett maradiságból ragaszkodunk ennyire a Bánk bán-hagyományokhoz, vagy legalább is nem csak abból. Katona József műve kezdettől fogva kifejezi népünk tragédiáját: értékeit születésekor nem fedezték fel, elveszett, s későn találtak rá. Színpadi története szorosan összekapcsolódott a magyarság legnagyobb örömeivel, legfájóbb szenvedéseivel: a közönség kívánatára tűzik műsorra 1848. március 15-ének estéjén, az önkényuralom idején a tilalomlistát vezeti a cenzúrán, színháznyitások és -zárások ünnepi eseményeit szépíti; és hitet, büszkeséget jelent a politikai határokon túlra került, elcsatolt területek magyar színházainak elnyomott közönsége számára. A Bánk bán nemzeti ereklye, magyar mítosz, amit rajtunk kívül nehezen érthetnek meg más népek. Minden hagyomány ellenére — sajnos — még nem „poros klasszikus”, problémái szinte máig élnek. Nagyon jó volna már „múzeumi kegytárgyként” tisztelni! 33
