Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Beke József: Dramaturgiai eszközök a Bánk bán szövegében

Katona művében feltűnően sok az ilyen szerepű alkalmazás. Mintha így akarná az olvasó és a színész figyelmét ráterelni a mondatok közötti összefüggésekre:

Melinda jó-nevét te hagytad az

Udvarnak a’ nyelvére tenni: légy most

Isten, s hitesd el véllek, hogy ... (4:557)

Oh ne mond-meg ezt

Testvéreimnek: nem Feleség — Anya (ti. kéri ezt) (3:28) beszélj hát egy kicsinyt alantabb hangon: az emberek néznek (1:104)

Többször előfordul ez a jel olyankor is a tagmondatok között, amikor ellentét érezhető közöttük:

az is bolond, ki

békételen: de én békételen még sem leszek (1:95)

Ezt alkalmazza az író — a pontosvessző mellett — a sorozatos szembeállításokra épülő Tiborc-panaszban is:

Ő Tánczmulatságokat ád szüntelen, úgy, mintha mindég vagy Lakadalma, vagy Keresztelője volna: és nekünk szívünk dobog, ha ... (3:181)

II. 4.

A gondolatjel egyik természetes szerepe a közbevetés jelölése:

Mely dicsőség — Semmi kétség —

Ő érte

Jött létre ... (Arany: A fülemile)

Természetesen a Bánk bánban is gyakori az ilyen használata:

A sok udvari

szívek között — bocsáss meg — a tied volt legegyügyűbb, ártatlanabb, Melinda! (1:382)

Alkalmazásának egy másik lehetősége is közismert és gyakori. Azokra a „sokat sejtető” mondatmegszakításokra gondolok, amelyekre kitűnő példa ez a közismert Arany-idézet: „Ki az? mi az? vagy úgy — ” (V. László)

A Bánk bán nyelvét élővé, párbeszédeit pergővé teszik e megszakított mondatok:

De hátha még is — (2:74)

Csak a’ dologra mostan — (1:150)

addig mig ti itt

vele vagytok — otthon Ottó és Melinda (2:387)

Megállapítható, hogy Katona művében a gondolatjel igen gyakori. Alkalmazásának főbb típusait az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

A) Néhol az érezhető, hogy a szerző arra inti vele a színészt, hogy érzékeltesse a szereplő töprengését, gondolkodásának menetét, lépéseit:

Itthon vagyon tehát — Melinda a’ Jel!

Jó, jó! — de csak vigyázva (1:329)

B) Máshol a műre eléggé jellemző romantikus tiráda azonosságait így tagolja:

Jaj a’ szemeknek, mellyek ezt láttyák — jaj a’ szívnek, melly érezi! (1:352) vagy: Az Ég siket fájdalmaimra —

vég-semmiség az én ítéletem — az Isten engem büntetésre nem tart érdemesnek — stb. (5:407)

IS