Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Beke József: Dramaturgiai eszközök a Bánk bán szövegében
Beke József Dramaturgiai eszközök a Bánk bán szövegében „Egy verssel vívok — tán egy kettősponttal, Egy írásjelben rejlő hatalommal. . . (Reményik Sándor) (1.) M JL r -M. i is az írás? Amikor az alkotó lényének-létének egy darabja, vagyis élménye, érzése, gondolata nyelvi burokba öltözik, szavakká, betűkké merevedik. S miért? Azzal a remélt céllal, hogy mielőbb s minél gyakrabban változzék vissza a befogadóban újra élménnyé, csiholjon benne érzést, ébresszen gondolatot. Ez az ÉLET — BETŰ — ÉLET örök körforgás azonban a drámaírás esetében kibővül egy tényezővel, amely a visszaalakulás nélkülözhetetlen eleme, ez a SZÍNHÁZ. Természetesen mindaz az élő (színész, rendező stb.) és élettelen anyag (díszlet, jelmez stb.) értendő itt, aki és amely nélkül az átlényegülés csak akkor tételezhető fel, ha az író eleve csupán olvasásra szánja művét. A drámaírók java azonban kifejezetten színpadra ír: díszletben, színészben gondolkodik, némelyik a legapróbb részletekig elképzeli a szituációt, a gesztusokat, a mimikát, s még inkább a szöveg hangsúlyait. Mert szeretné, ha a darab pontosan úgy válnék ÉLET-té, ahogyan benne fogant. Mint büszke édesanya, aki megszenvedett magzatát, ha nem is legszebbnek, de olyannak akarja látni, amilyenné álmodta. (2.) Katona József azok közé a drámaírók közé tartozik, akiknek nemcsak határozott véleményük van a korabeli színjátszásról, színészekről, ő bizonyos tapasztalattal is rendelkezik e téren. Közismert, hogy pesti jogászkodása idején drámafordítások révén kerül kapcsolatba az ott játszó színtársulattal. Színpadra is ekkor lép: „az a vágy vihette színpadra, hogy ne csak hallja, lássa, hanem mondja is a szerepet, melyet fordítás közben elképzelt, átélt" — írja Orosz László (Katona József. Bp. 1974. 25.) Ezzel mint műkedvelő színész már a második lépcsejére jut a színpadismeretnek. Ugyanitt olvashatjuk, hogy „1812 táján avatott kezű rendezőnek számított” (i. m. 26). Ez a harmadik lépcsőfok már nemcsak érdeklődést, hanem törekvést, elkötelezettséget is mutat, s bizonyos tehetséget; eddig nem szoktak eljutni a színházjegyért fordítgató jurátusok. Bár kötelességtudata, no meg apja intelmei („Szép, szép ... De legyen ő csak kenyérkereső” i. m. 26) nem engedik a tanulmányok megszakítását, „a játékszíni barátságról lemondani” nem akar (uo.). Ezek az ő szavai, s hogy komolyan gondolja, arra mutat az is, hogy Kecskeméten is szoros kapcsolatban áll az iskolai szünetekben éppen itt játszó társulatokkal. A színpadi gyakorlat, tehát a színészként és rendezőként való közreműködés — szerencsére — nem téríti el az írástól, attól a területtől, ahol biztosan nem fenyegeti a műkedvelő- ség sekélyessége. Sőt éppen előnyt jelent ez a tapasztalat, s Katona íróként sikeresen 7
