Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Jánosházy György: A Bánk költője (vers)
200 éve született Katona József Jánosházy György A Bánk költője A patvarista Míg unt perek aktáira jegyezget, tekintete lassacskán a múltba fordul: boltívek alján fáklyák lángja reszket, kupákba bor mézsárga lángja csordul — de más füzektől, éjfekete lángtól izzik paraszti gönc és úri mente zugok homályán, míg észvesztve táncol meráni dáma s harisnyás levente; merő parázs, titok, kaland az éjjel, gyalázatot, tébolyt és bosszút érlel: lóháton vágtat sorsa Bánk elé . . . Torkát szorítja a harag s a szégyen, a lúdtoll Gertrud tőre lett kezében, és arca most a királygyilkosé. A főügyész Szél járja csak az álmos Kecskemétet, a jóllakott polgár elszenderült; üres az utca és üres a lélek, mely egykor hősi tettekért hevült. Hová tűntek királynék és leventék? A bús Tiborc maradt meg egymaga. Merész eszmék emléke ritka vendég: felszívta az alföldi éjszaka. Múló nap gondja, múló óra élve: kihunyt költőnek ennyi jut ki már csak. Közömbös arccal néz tavaszba, télbe. Későre jár, aludni kéne, mert hát hajtásra várják reggel úri társak. Ásít, s elfújja csöndesen a gyertyát.
