Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Katona Imre: Népek, vallások és a társadalmi fejlődés (Vázlatos körkép Földünkről és a Kárpát-medencéről)
Hasonló az országos helyzet a népdalok és a népzene területén, a szokásokat is inkább a purifikáló protestánsok ritkították meg, s nem is mindig eredménnyel. A magyar népi műveltség és a népnyelv minden megosztottság ellenére vigasztalóan és feltűnően egységes! Az egyes felekezetek népi gyakorlatában is olyan sok átfedést tártak fel, hogy a különbségek és eltérések inkább a hivatalos egyházi indíttatásokra vezethetők vissza. így ha a népköltészet, népzene, néptánc és népművészet felekezetek szerinti tagolása nem is reális, egyházi hatásokat inkább észlelhetünk kisebb részben a néphit, nagyobb mértékben pedig az (ünnepi) szokások vonatkozásában: ez utóbbi téren a leggazdagabb Nyugat- Dunántúl és Csík, mindkettő folyamatosan katolikus maradt, e helyeken a legváltozatosabbak az énekes-táncos (leány-) játékok is. E szemlét egyes, főként egyházi, vallásos ihletésű népköltészeti műfajokig lehetne folytatni. A Komárom megyei Kocs község kálvinista gazdáinak folklór repertoárja töredéke volt a katolikus szegényeknek. Még a néphit elevensége vagy visszaszorulása terén sem egyértelmű a helyzet, mert a 16—18. századi boszorkányüldözések során a „modernebb” gondolkodású protestánsok sem tanúsítottak nagyobb türelmet, mint a katolikusok, és végül a felvilágosultabb, de buzgó katolikus Mária Terézia tiltotta be a pereket. (Világviszonylatban is hasonló a helyzet; kevéssé érthető viszont, miért hunyt minden egyház szemet a nemzetközi, újkori rabszolgaság felett, és miért éppen a római pápa mondta ki elsőnek — alig valamivel Luther fellépése után —, hogy az indiánok is teljes értékű emberek, Isten teremtményei, kiknek halhatatlan lelkűk van. Ám aligha lehet vallási különbséget tenni a spanyol és az angolszász gyarmatosítók között.) Hiába indult a kálvinizmus még polgáribb jellegűnek, mint a lutheránus vallás, nálunk feudalizálódott és népiesedett is. Hiába volt kevésbé modern és radikális a lutheránus vallás, megmaradt tömegei mégis polgárosultabbak voltak, mint a katolikusok és a kálvinisták. Hiába maradt kálvinistának az egész Tiszántúl, a fejlődésben kissé mégis lemaradt a katolikus többségű Kisalföld mögött. Mindez tipikusan átmeneti jelenség. Nálunk soha nem alakult ki egységes államegyház, a magyarságon belül sem volt olyan vallási egyöntetűség, mint pl. a szomszédos horvátok körében: katolikus és református magyar mindenütt van, de nagy területen élnek szórványokban az evangélikusok is. Az igazán radikális és a reformátusnál is „magyarabb” (összetételű) unitárius vallás szorult csak vissza, és csekély létszámban, szűk körben való megmaradásának is az volt az „ára”, hogy az említett három nagy felekezettől üldözötten legközelebb került a szintén radikális és vele szemben legtürelmesebb kálvinista magyarsághoz. Ez a vallási vegyülés többek között azt eredményezte, hogy az egyes felekezetek hosszasan és nem is mindig következetesen válakoztak szét egymástól, számlálhatatlan a bújtatott és a felszínen is jelentkező kölcsönhatás. Ám ez legfeljebb a teológusokat és a vakbuzgókat aggasztja, a többséget semmiképpen. Nálunk még a legkeményebb vallásháborúk idején sem volt olyan szigor, mint a titkos gyónást akár halállal is büntető 16. század közepi Angliában, az üldözések sem csaptak át Szent Bertalan éjszakákba, s minden átmeneti kegyetlenkedés és kiszorítás ellenére sem maradtak olyan élesek a vallási, nemzetiségi ellentétek, mint amilyenek napjainkig is a szomszédos Jugoszláviában vagy a távoli Írországban. Ha a polgárosodás szintje tekintetében nem is, de legalább a türelemben valamivel közelebb jutottunk a szintén vegyes vallású Hollandiához és Svájchoz, mint akár a véres vallásháborút vívott Németországhoz, akár pedig a mozdulatlanul maradt ortodox államvallású Oroszországhoz. Nálunk a katolicizmus sokkal „pro- testánsabb” színezetű, mint a lengyeleknél, osztrákoknál és olaszoknál, a protestantizmus pedig kevésbé polgári, inkább nemzeti, mint az államvallási egységig eljutott Nyugaton és Északon. Még a görögkatolikus vallás is elősegítette a Nyugathoz való kissé megkésett felzárkózást, ezen belül — főként a ruszinok körében — a magyar nyelv egyházi előretörése és a latinizálódás is akarva akaratlanul a nyugatiasodást szolgálta. Minden jel Nyugat, az integráció és az ökumenizmus felé mutat, erről a mai egyházaknak sem szabad elfeledkez- niök! A Kárpát-medence azonban társadalmi, nemzetiségi és vallási szempontból egyaránt átmeneti övezet, sohasem volt egységes, és a felzárkózás sem fog teljes lépéstartással 86
