Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon
jet támogatás híján, hallgatott. A defenzíva, a belső gyengeség jelei voltak ezek. Aztán bekövetkezett 1989. június 16-a: a dicsőséges 56 késői (és szomorúan megrázó) nyilvános rehabilitációja: Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése, a budapesti Hősök téri nyilvános gyászszertartás. Itt az akkor még ismeretlen fiatal politikus, a Fidesz oszlopos tagja, Orbán Viktor gyászbeszédében többek között kijelentette: Magyarország valójában csak akkor lehet szabad és független, ha mentes az idegen csapatok jelenlététől. „Békés úton kívánjuk elérni mindazt, amit ha még olyan rövid időre is az ötvenhatos forradalmárok megszereztek a nemzetnek” — mondotta. Majd annak az óhajának adott kifejezést, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat az orosz csapatok mielőbbi kivonása érdekében! A Németh-kormány — a közvélemény nyomására, de a hírek szerint saját maga átmentésére is — 1989/90 telén puhatolódzó lépéseket tett ez ügyben Moszkvában. Meglepetésére Gorbacsovnál nyitott fülekre talált. A szovjet államférfi is történelmi anakronizmusnak tekintette a csapatok kelet-európai állomásozását. így történt, hogy 1990. március 10-én Horn Gyula külügyminiszter és Eduard Sevardnadze — a magyar ellenzéki pártok képviselőinek jelenlétében — aláírták a csapatkivonásról szóló megállapodást. Ez határidőként az 1991. június 30-i napot szabta meg. Az egyezmény környezetvédelmi és pénzügyi megállapodásokat is kilátásba helyezett. Hogy ez az egyezmény jó előre elő volt készítve, igazolja az a tény is, hogy az első szovjet katonai egység — egy páncélos hadosztály része — már 1990. március 12-én megindult Magyarországról a Szovjetunióba. Az Antall-kormány hivatalba lépése (vagyis a pártállam heroikusnak semmiképp sem mondható kimúlása) után a szovjet fél (vagy inkább annak politikai vonala) igyekezett saját csapatai magyarországi elvonulását korrekt formában lebonyolítani. Ez nem egyszer a szovjet tábornokok ellenállására talált. Ők — láthatóan — rosszkedvűen, sőt fogcsikorgatva engedelmeskedtek a központi utasításoknak, hiszen az intézkedések húsukba vágtak. Matvej Burlakov, a magyarországi szovjet erők parancsnoka 1990. július 3-án egy nyilatkozatában fenyegetően maga is kilátásba helyezte, hogy a kivonulás leáll, ha a magyar fél nem hajlandó egyenként fizetni a szovjetek által kiürített létesítményekért. A kivonulás azonban nem szakadt meg. 1991. június közepéig két gépesített és két páncélos hadosztály hagyta el az ország területét: 58 000 katona. A magyarországi szovjet légierő is „ejvonult”, illetve elrepült valahová a Nagy Szovjet Hazába. Eltávoztak a szovjet hadsereghez tartozó civil személyek, a tiszti feleségek és családtagok is. így kb. 103 800 szovjet állampolgár ment el Magyarországról.4 Időközben a szovjet vezetés leváltotta a kákán csomót kereső, akadékoskodó Burlakov vezérezredest. A hajlékonyabb, diplomatikus katona V. Silov altábornagy vette át a parancsnokságot. Az utolsó szovjet katonavonat 1991. június 16-án, a kora esti órákban indult el Mándok vasútállomásról a szovjet határ felé, hogy azt 23 óra körül átlépje. Ez az esemény szomorú történelmi dátumra esett: 33 évvel ezelőtt ezen a napon végezték életüket az ellenforradalom bitóján Nagy Imre, Maiéter Pál és Gimes Miklós. Hazafiak, akiket — többek között — azért is ítéltek halálra, mert a forradalom alatt független és szabad Magyarországért álltak ki. Silov altábornagy 1991. június 19-én távozott Magyarországról. A határmenti búcsút — a rövidet és katonásat — a jövő magyarsága részére megörökítették a filmkamerák. „Akármilyen kedves vendég — három napig untig elég!” — ötvenhat októberében így skandáltak a fiatalok a budapesti Parlament épülete előtt a szovjet hadsereg távozását követelve. Végül is 46 évnek kellett eltelnie, hogy az 1944/45-ben magyar földre lépett és mindig is idegen hadseregnek számító Vörös Hadsereg elhagyja hazánk területét. Egy korszak ért ezzel véget, egy „emberöltőnyi korszak”, amely a magyar nép számára nem kevés könnyel, megpróbáltatással és szenvedéssel járt.5 79
