Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Erdélyi István: Az ősmagyarság és a Kaukázus
és nem a gyávaság, mert a két barát még saját magát is szívesen eladta volna, hogy a másik kettőn segítsen, de nem akadtak vevőre. Fél esztendeig éltek ebben a környezetben, majd Julianus és társa — néhány pogány kíséretében — tovább indult a pusztaságban. Az újabb útszakasz harminchét napot vett igénybe! Julianus társát, Gerardust nagyon megviselte az út, egyre betegebb lett. Az útszakasz végén a Vela nevű ország Burda városába érkeztek. Ez utóbbit a ma már kihalt burtász nép nevéből magyarázzák. E város ura segítette őket élelemmel, és így innen sikerült még egy várost elémiök. Ha megnézzük a Kubánytól északkeletre fekvő pusztaság régi úttérképeit és az űrfelvételeket, akkor világos lesz előttünk, hogy a Manyics folyón csak egy helyen vezet át gázló a Volga irányába, körülbelül ott, ahol ma a régi karavánút helyén vasútvonal halad át. Ezen a vonalon kellett elémiök a Volgát és a nagy folyó mellett, annak jobb partján folytatták útjukat tovább, észak felé. Az előbb említett városban, melyet a jelentésben név szerint nem jegyeztek fel, Gerardus, Julianus társa elhunyt. Most már Julianus egyedül indult tovább útja harmadik szakaszára. Egy szaracén pap (mohamedán mollah) és neje társaságában ezután Nagy-Bolgárországba érkezett és annak egyik nagy városában, feltételezhetően a fővárosban, egy magyar asszonyra talált, aki ott volt férjnél. Ők magyarázták el neki, hogy melyik úton kell tovább mennie, hogy a magyarokat elérhesse. Két napi járóföldre onnan meg is találta őket „a nagy Ethil folyó mellett.” A jelentés egy szót sem szól a folyón (Volga) történt átkeléséről. Ennek ellenére, hiszen a jelentésből több lényeges rész is kimaradt, a kutatók zöme joggal tételezi fel, hogy Julianus átkelt a Volgán. Ezt más, későbbi írásos források adatai látszanak igazolni. Itt kapcsolódik Julianus útja a feltételezett baskíriai magyar őshaza kérdéséhez. Ennek taglalása azonban messze vezetne. Néhány évvel ezelőtt határozottan úgy tűnt, hogy az ősmagyarok régészeti nyomait, konkrétan sirjait is megtalálták a Kubány folyó torkolatvidékén, éppen ott, ahol később Julianusék partra szálltak a Tamany félszigeten. Egy ókori település romjainak feltárása közben, a mai Kepy falunál, a moszkvai Állami Történeti Múzeum régészei VIII. századra keltezhető lovassírra és még két, lelet nélküli sírra akadtak. A közlemény alapján feltételeztük, hogy a rokonjellegű temetkezési szokás, az ún. részleges lovastemetkezés, a sír fölé nem emelt kurgán stb. a hazai IX—X. századi magyar sírokra utalnak, mint későbbi rokonokra. Persze nincs kizárva az sem, hogy Kepynél besenyőket temettek el, köztük egy fegyveres férfit, a magyarok eme ősi ellenségei sok vonásban rokon kultúrával rendelkező képviselőit. A hazai tudományos kritika az ottani sírok magyarként történő meghatározását nem fogadta el. A magunk részéről most végső következtetésként azt vonhatjuk le, — egyetértve Halasi- Kun Tibor közel fél évszázada lefektetett véleményével (1943) — hogy a magyarság egyik csoportja nagy valószínűséggel a bolgárokkal együtt települt fel délről a Volga—Káma torkolatvidékére, tehát a Magna Hungáriának nevezett északi terület nem volt a magyarság őshazája. A Julianus barát által feltalált Magna Hungáriát már egyébként Németh Gyula sem tartotta magyar őshazának (1930). Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a mai Tatár és Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságok területén nem kell folytatni a magyar őstörténeti kutatásokat, hiszen az oda került magyar néprész története is igen fontos számunkra, de a délurali feltételezett őshazából a Volgán át a Kaukázus előterébe költözött ősmagyarság régészeti emlékeinek felkutatása most a sokkal égetőbb feladat. Irodalom Bendefy L. Sources concemant les Hongrois orientaux. Ld. a „Les anciens Hongrois et les voisines á Pest” (szerk. Erdélyi I.) Bp. 1977. kötetben. Boros J. A Kaukázus — a népek hegye. Bp. 1980. Erdélyi I. Les anciens Hongrois ont-ils été dans la region du Kouban? Ld. az idézett „Les anciens Hongrois ... c. kötetben. 67
