Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Harmatta János: Irániak és törkök Közép-Ázsiában

feleségül vesz egy Ayuőyönca nevű szogd nőt, akinek azonban már türk ragadványneve is van: Cata (nov. 3 és Nov. 4 dokumentumok). Nagy szerepet játszott Pendzikent utolsó szogd uralkodójának, Dévástlcnak az udvarában és gazdaságában az Öt (’wtt) türk nevet viselő maiordomus (V—3 stb. dokumentumok).

A Mug-hegy-i szogd dokumentumokban még a következő türk neveket viselő személyek szerepelnek: ’yr’k *Eräk, ’yry *-srdi, p’rs *Bars, cy-kkó’k *Öikläk, yr-k’y * Irkái, kwrtsys *Kürtsis, mytt *Mit < *Bit, TroŐws *Tardus, tzvn *Tun, twp’yc, *Töpic, twrk *Türk. A türk méltóságnevek és címek közül a következők fordulnak elő: y’y’n *qaöan, tkyn *tegin, töwn *tuöun, trő’n *tarqan. Figyelemre méltó, hogy előfordul egy türk helységnév is: ’őmőwk *Almaliq ’Almás’, egy település Usrüsanában. Ez arra mutat, hogy a türk ethnikum már a Syr-daryától délre is zárt csoportokban telepedett le a VII. században.

A türk ethnikum és nyelv térhódítása tehát a VI. századtól kezdve már Közép-Ázsia iráni városkultúráinak területén, a Syr-daryától délre fekvő területen is megkezdődött. Az arab hódítás e folyamatot részben lassította, mert a szogd városok türk uralkodóit visszavonulásra kényszerítette, ám ugyanakkor a szogd kivándorlást is előidézte a Syr-daryától északra eső türk uralom alatt maradt területekre19, ahol az iráni nyelvű lakosság végül is eltörökösödött. Az iszlám térhódítása után a délre irányuló türk ethnikai mozgás egyre inkább megerősödött, s végül a Közép-Ázsiában élő iráni népek: szogdok, xvärizmiek stb. eltörökösödéséhez vezetett. E folyamatnak csak a perzsa tádzsikok tudtak ellenállni, azonban a török nyelvek hatásaként nyelvükben számos török jövevényszó honosodott meg az elmúlt évszázadok folyamán.

JEGYZETEK

1. Pl. Ligeti L.: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád korban. Budapest 1986. 136. skk., 494. sk.

2. Ligeti L.: id. m. 494—495.

3. Harmatta J.: Attila és hunjai. Előszó. Budapest 1986. XVI.

4. Harmatta J.: id. m. V sk.

5. Harmatta J.: id. m. XVIII. sk.

6. E. Chavannes: Documents sur les Tou-kiue (Turcs) occidentaux. Paris. 222-224.

7. Ezekről részletesebben Harmatta J.: Hephthalita feliratok avar lelettárgyakon. Ant Tan. 33. (1987—1988.) s. a.

8. Harmatta J.: Avar rovásírásos edényfeliratok. Ant. Tan. 31. (1984) 278 skk.

9. Harmatta J.: Újabb avar rovásírásis tárgyfeliratok. Ant. Tan. 32. (1985—1986.) s. a.

10. A säsänida dang-ról R. Göbl: Sasanidische Numismatik. Braunschweig 1968. 30.

11. Ye. A. Davidovic — B. I. Marsak: yHMcanbHaa rapa VI—VIII. bb. H3 ÍIsrajnKHiceHTa. KC XXX. 87.

12. Dr. Kiss A. szíves közlése.

13. Th. Nöldeke: Geschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sasaniden. Leyden 1879. 158 —159.

14. Th. Nöldeke: id. m. 159. 1. jz.

15. Harmatta J.: Újabb avar rovásírásos tárgyfeliratok. Ant. Tan. 32. (1985—1986) s. a.

16. Dr. Nagy M. szíves közlése.

17. V. A. Livsic: K otkpmthk) oaKTpuHCKHX HaanMceii Ha Kapa-Tene. By/taHÜCKne nemepa Kapa- Tene b CTapoM TepMe3e. Moskva 1969. 65.

18. A Mug-hegy-i dokumentumok adatait V. A. Livsic: íOphahhcckmc aonyMCHTbi h micbMa. CoiyiMÜCKHC floicyMeHTbi c ropw Myr. II. Moskva 1962. alapján idézem.

19. V. A. Livsic: Cor/nihubi b CeMapeibe: jiHHrBHCTHHecKHe h 3iinrpa(|)HHecKHe CBH/teTejibCTBa. IlHCbMeHHbie naMSTHHKy h npoöneMbi nc'Topnn KyjibTypw Hapo/tOB BocroKa. Moskva 1981. 1/2. 76. skk.

63