Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Szörényi László: Corvin-közi presszó
MINISZTÉRIUM. (A hitelesség kedvéért vörös vérfoltokkal pettyegtettük tele.) A bitófa aljzatát előre kiástuk, úgyhogy most egy-két ékkel könnyen rögzíteni lehetett. Hosszú tekercset ragadva magamhoz, előreléptem a tűz mellé. (A szovjet elvtársak fázósan húzódtak össze, látszott rajtuk, hogy nem jól érzik magukat olyan országban, ahol nem elég hatékony a KGB.) Kigöngyöltem a tekercset, és sztentori hangon kijelentettem: — Psandpfukler nevében ezennel bevezetem a terrort! A Terror a tábor legcsinosabb lánya volt, Remenyik Szilvi. Neki volt a legcsábosabb bikinije, de e fölé még egy kék szalagot is öveztünk, amelyre vörös festékkel írva szintén a TERROR szó virított. Egy kaszát tartott kezében, és kecsesen helyet foglalt a bitófa alatt. Elkezdtem a Forradalmi Bíróság ítéletét felolvasni. Foglyul ejtett, és a zsákban mocorgó tanáraink fejére olvastam bűneiket, amelyeket négy év alatt követtek el ellenünk. Majd kihirdettem az ítéletet: Halál! Intettem Hodinkának: — Hóhér, teljesítse kötelességét! A munkabrigád először is megragadta Jocót, és a bitófa alá hurcolta. Kihámozták a zsákból, egy előre elkészített sámlira állították, nyakára tették a hurkot, és Hodinka már éppen készült kirúgni alóla a sámlit, mikor a kővé dermedt táborparancsnok, Kaszás tanár úr — akit nem kötöztünk és nem zsákoltunk meg — hirtelen magához tért, és belefújt kutyaidomító sípjába. — A csodafegyver! A csodafegyver!!! — kiáltottuk, és a szélrózsa minden irányába szétfutottunk. Sajnos Z. Laci és Gergely Tóni, akire a nehézfegyverzet kezelését bíztuk, csak ebben a percben érkeztek meg. Túl sok időbe tellett, amíg triciklit tudtak lopni, és egy kiütött fenekű mentőládát ágyúként rákötözni. A bádogcsövet teletömték fenyőtobozzal, és leön- tötték benzinnel. Miután meggyújtották, az alkalmi ágyú vidáman köpködte a tobozokat mindenfelé, de sajnos a tricikli gumikereke is meggyulladt, és iszonyú bűz terjedt el az egész táborban. A maradék szovjet és keletnémet elvtársak segítettek lehugyozni. Mi büszkén és boldogan kísértük el az osztrák és nyugatnémet fiúkat a fonyódi kempingig. Menet közben felfedtük nekik az egész Psandpfukler-mítosz lényegét. Nem értettek ugyan az egészből egy szót sem, de azért tetszett nekik. Mire visszaérkeztünk, a táborkapu zárva volt. Szokás szerint hátrakerültünk, a budi felé. Át is másztunk a trágyadombon, de G. tanár úr, és az egész KISZ-vezetőség (szarba ásva magát) ott várt bennünket. Azonnali hatállyal kitiltottak minket a táborból. A nádasban aludtunk, szépen brekegtek a vízirigók stb. Másnap reggel becibáltak zászlófelvonáshoz, ítélethirdetésre. Kaszás tanár úr dühtől fuldokolva közölte, hogy a jelenleg még aktív gimnazistákkal szemben a legszigorúbban fog eljárni; velem kapcsolatban azt mondta, hogy: — Szörényi! Magát akkor kellett volna kicsapni az ország összes középiskolájából, amikor felgyújtotta a kályhát. Néhány napig a nádasban laktunk. A lányok természetesen hordták ki nekünk a jobbnál jobb kajákat, mint a sivatagban a prófétáknak. A bitófát ünnepélyesen elástuk; régész legyen a talpán, aki ma kiásná, pedig talán még nem korhadt el egészen. Pesten még sokáig ápoltuk Psandpfukler emlékét. Éppen abban az időben újították fel a Bécsikapu teret, és ott azt a házat is, ahol hajdan Thomas Mann lakott. Véstünk egy szép kis táblát magyarul és németül: E HÁZBAN ÉLT PSANDPFUKLER A NAGY NÉMET VARÁZSLÓ ÉS WC-CSÉSZEGYÁROS A MOHÁCSI CSATA ELŐESTÉJÉN. A tábla vagy két hónapig ott virított a ház falán, amíg valakinek föltűnt. Okolicsányi pár év múlva Bulgárián át disszidált Görögországba, egy félig kiszáradt folyómederben; mikor végre átért, a görögök egy évig börtönben tartották, mert azt hitték, hogy bolgár kém. Amerikában eleinte zakókat árult, majd egy indián lánnyal élt egy kábítószeres kommunában, azután feleségül vett egy erdélyi magyar menekült lányt, aki a bukaresti magyar tévé megszüntetése után lépett le, de mivel ez a házasság kétszeresen is emlékeztette magyarságára, inkább elvett egy amerikai lányt, aki a harangöntésről 39
