Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Szentmihályi Szabó Péter: Győztünk (vers)
Szentmihályi Szabó Péter Győztünk Győztünk. Fehérbe öltöztek áfák, nyújtózik a Föld, régi bálványai dőlnek, hiába rabolták ki, nagyot lélegzik újra a Szabadság, túlél pártokat, röplapokat, — mitől van, Uram, hogy mégis a bánat tölt el, mint rabot, ki megáll a börtön kapujában s legszívesebben visszakopogna, vissza a jólismert őrök durva csizmája alá, mert így telt az élete, megmondták, mi a dolga, minden kis lázadás örömünnep volt, felelőtlen lett, mint állatok és gyerekek, nézte a fal repedéseit, s csuda dolgokat látott. Most ott áll, dörrenve csapódik az ajtó, a régi örök is ujjongnak, rázzák a kezét, már viszik a zászlót, csaknem ugyanaz minden. Nem hagyja becsapni magát, dönti el végre, csak a fal repedéseit tudja már látni, de a rácsos, régi gyönyörű álmok nem jönnek elő, úgy látszik, falak nélkül már nem lehet élni. 1990. március. 32
