Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Györe Balázs: „Volt már hatottuk” (regényrészlet)
Győré Balázs „Volt már halottuk ” (részlet) \ -M.rn.inn voltam anyámmal Csobánkán, szerszámokat vittünk ki, segítettem, már amennyire én segíteni tudok valakinek. Rendezgettünk, sütött a nap, szokatlanul meleg idő, a kis faházban 29 C°-ot mutatott a hőmérő. Odajött az egyik szomszéd a kerítéshez, átszólt, szóba elegyedtünk. Türelmetlen voltam, szerettem volna minél előbb visszamenni a városba és visszatérni kézirataimhoz. Anyám megérezte ezt, és volt egy megjegyzése, ami nem megy ki a fejemből. Valami olyasmit mondott, hogy ő úgy fog meghalni, hogy sohasem beszélgetett (beszélgethetett?!) velem rendesen (?!), hogy nem tudta nekem elmondani azokat a dolgokat, amiket el akart (vagy el kellett volna) mondania. Valóban. Most is odajött a szomszéd és belekotyogott. Valóban. Úgy fogunk meghalni, hogy nem beszéltünk egymással rendesen. Nem mondtunk el mindent. Csak nagyon keveset mondtunk el egymásnak és keveset tudtunk meg egymásról. Valóban. Most sajnálom igazán és most restellem, hogy például nagyanyámtól sem kérdeztem meg azt, amit meg kellett volna kérdezni. Apámmal sem beszélgetek. Vajon miért nem? Miért nem kérdezek? És ő (vagy ők) miért nem beszél(nek)? Anyám megjegyzésére nem mondtam semmit. Nem reagáltam, szokásom szerint. Amint lehetett, visszaszöktem a városba, íróasztalomhoz. Most pedig, néhány nap elteltével, kiszöktem Csobánkára, hogy a csobánkai kertben morfondírozzak anyám mondatán, hogy itt legyek a helyszínen. Az ősz első napja. Fürdőruhában ülhetek a teraszon, meleg van, süt a nap, 23 C°-ot mutat a hőmérő a kis házban. A meggyfákról már lehullottak a levelek, kerti asztalunkat megtámadta a rozsda, nincs szőlőnk az idén. A polcon megtaláltam a régi ceruzát, az ittenit, amit csak itt használok, úgyhogy írhatok. Nagyanyám egyetlen egyszer volt itt, nem sokkal azután, hogy megvásároltuk ' a kertet. Margit néném is velünk volt, együtt jöttünk mi hárman, segítettem nagyanyámnak lépkedni az emelkedőn. A teraszunk még nem volt teljesen kész, hiányzott a korlát is, nagymamám rossz helyre lépett, nem látott jól, lelépett egy mélyedésbe és térdre rogyott. Megijedtünk, de nem lett baj, Margit nénémmel fel tudtuk segíteni, a hóna alá nyúltunk és fölemeltük. Nagyon nehéz volt. Körülbelül két méterre történhetett az eset attól a helytől, ahol most ülök. Megy le a nap, föl kell vennem az ingemet, hűvösödik. Nagyanyámnak tetszett ez a hely. Margit nénémnek is. Kalapál valamit a szomszéd. Elkopott a ceruzám hegye. Ki kell hegyeznem. Egyetlenegy éjszakára jöttem. Emelgeti a szél a papírlapokat. Éppen hogy meg tudja emelni őket. 1989. szeptember 27-én lesz 63 (hatvanhárom) éves az anyám.) 1926. szeptember 27-én született New Yorkban, Széles Géza és Witek Eleonóra elsőszülött gyermekeként. Helen Széles 28
