Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Tolnai Ottó: Új Tolnai lexikon (irodalmi forgatókönyv)
hogy mint a büdös kurva krepp-papírral szépen kifesse szív-formájúra fesse ajkamat 55. Van Gogh önarcképei. 56. A Szerző arca. 57. A Sixtusi kápolnában nem tudtam elmozdulni Michelangelo önarcképe alól. Megnyúzta magát. Lenyúzta. Igen, valójában egy lenyúzott bőrzsákról van szó. Egy lenyúzott bőrzsákról, amely Michelangelo vonásait mutatja. Kataleptikus állapotba kerültem. És félrebeszéltem, mint mondják. Arról meséltem, milyen szakszerűen nyúzza édesapám a nyulat, az őzet. 58. Egy felfeszített nyúl megnyúzásának részletei. 59. Meg olyasmiket mondtam ott, a Sixtusi kápolnában, hogy borzalmas farkassal lenni egy zsákba varrva — és a farkas lerágja arcod! Különös, hogy a fülvágás és a nyúzás gesztusa izgatott leginkább az önarcképek esetében. Az önnön arcára, arcképére törő festő egyfajta öngyilkossági gesztusa. Ezt csak most látom utólag. A tévé is megnyúzza az embert, de lágy, nem fájó, szinte kellemes, mindenesetre érzéstelenített nyúzás ez. És valami nyálas lepényhal lebeg az ekrán akváriumában. 60. A Szerző arca. 61. Valóban felettébb különös, de Michelangelo önnyúzása mégsem csak képzőművészet a számomra. Kicsit bonyolult érzékeltetnem, elmesélnem, miért is. 62. A felfeszített nyúl nyúzásának újabb részletei. 63. Van egy kilencvenéves szerb festőbarátom: Konjovic Milán. Czóbel nemzedéktársa, barátkoztak is Párizsban, tulajdonképpen hasonlóan is fest, csak kissé durvábban, erősebben. Példaképem ez az öreg expresszionista, ez az agg vad, példaképem, hogyan lehetséges vidéken élni. — Miért élünk vidéken? kérdi Heidegger is —, hogyan lehet vidéken talpon maradni, és a helyi kiskirályoktól (Konjovic pl. legalább 50 párttitkárt fogyasztott el, élt túl), vidéki csábításoktól, világi művészeti divatoktól függetlenül szuverén művészetet alkotni. 64. Van itt, az egyik újvidéki galériában egy festménye. Tyiro Falcione 1944 Falcione zombori nábob volt, földbirtokos. Megfesttette magát a Párizsból hazaérkező, jó családból származó Konjovictyal. Azt mesélte barátainak, úgy csikorgatta ez a rác festés közben a fogait, hogy azt hittem, megharap! Szép fehér lova mindenhová elkísérte Falcionét. Pepita nadrágot viselt az öregúr. Ha Pesten vagy Bécsben megjelent a kuplerájban, mindig azt mondták neki a hölgyek: No, sakkozunk, apuskám? Namármost, Tyiro Falcionét megnyúzták a partizánok. Azt mesélik — igaz, nem jártam utána a dolognak, nem, mert elviselhetetlen volna, ha valóban igaz lenne — megnyúzták a szó szoros értelmében. És bőrét a szemétdombra dobták. És aztán kiderült, hogy Falcione végrendeletében egész vagyonát — fehér lovát is persze! — az új hatalomra, a partizánokra hagyta ... 65. Nekem is van egy Konjovic-festményem a nappaliban. Nézzük meg talán. 66. A Színésznő a Konjovié (második rész) című vers végét olvassa. 18
