Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Kőhegyi Mihály: Régi megyeszervezeteinkről (Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon)
Mt KaS 90*9 Ára: 16,— Ft A TARTALOMBÓL Lászlóífy Aladár: Erdélyi templomok fehére A templom mindig ünneplőben / állott a mivesnap-időben. / Vándor, ki bárhová is mennél, / úgyis nagy szeme előtt lennél. / A tornyok mind utánad szólnak: j nélküled mi lesz velünk holnap? Varga Zoltán: Rigómezei harangok Pedig a Rigómezőn egykor mégiscsak Európa szenvedett vereséget, ugyanúgy, mint később Mohácsnál. Szerbiával, Magyarországgal. Csakhát az akkor még keresztény albánok szintén Európát védték — gondoljunk csak Szkander bégre, akit Castriota Györgyként is ismerünk a történelemből. Tragikus lenne hát, ha Európa újra ugyanitt, a Rigómezőn szenvedne vereséget. Kántor Lajos: Birtok az országút mentén Kós Károly lehetett a Kiáltó szó megfogalmazója, a transzilvanista politikai kiáltványé, amely tudomásul vette, hogy nyugat felé „a nap lebukott”, s „A régi Magyarország nincs többé a számunkra: de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van . . .” rBaka István: Égtájak célkeresztjén Baka István harmonikus egységbe foglalta a hagyományos formákat és a modern világlátást. A tükörbe néző költő arca elmosódik, a tükörbe néző arca elvész, s egyszerre, ha merőn nézzük és nagyon figyeljük, akkor új arc jelenik meg: a mi arcunk. (Árpás Károly)
