Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Surányi Dezső: Virágok, virágénekek és a virágnyelv
Míg Pécsi Lukács életére, személyére vonatkozóan eltérő vélemények s adatok találhatók az egyes forrásokban (vő. Weszprémi István, Rónay György nézetét Szinnyei József és az Életrajzi Lexikon által közölt adatokkal), addig Benkő Józsefről több és megbízhatóbb adat ismert. Weszprémi István világi embernek tartja Pécsi Lukácsot, aki Kutassy János győri püspök, főkancellár kíséretében megfordult Csehországban és német földön is: valószínűleg a győri és a német püspöki hivatalok szoros kapcsolatban álltak. Rónay (1936) kategorikusan tagadja, hogy Pécsi jezsuita lett volna, épp a rendelkezésre álló források és a szövegkutatásai alapján. Szinnyei szerint viszont az esztergomi káptalan közjegyzője volt 1595-től; Nagyszombatban született, véleményünk szerint az 1500-as évek derekán. Mikor a török fenyegetése miatt a székes főkáptalani hivatal átteszi munkahelyét Nagyszombatba, természetesen Pécsi Lukács is odakerült. Más források szerint 1591-ben járt Németországban, így az, hogy esetleg korábban a győri püspöki hivatalban teljesített szolgálatot; tehát nincs ellentétben egymással. Ennek levéltári vagy más történeti források alapján való tisztázása aligha remélhető. Számos művet jelentetett meg Pécsi Lukás, ezek mind a nagyszombati nyomdában készültek, így az Epitome Rerum Hungaricarum (1579), több alkalommal jelent meg a kalendáriuma (1579-től kezdődően); a legismertebb műve a Koszorú (1591), továbbá Az keresztyén hadakozásnak tüköré (1591). Az keresztyén hadakozásnak tüköré (1591), Az keresztyén vitézkedésnek tüköré, (1595), Szent Ágoston doktornak . . . (1591). a Hasznos orvosság (1598) és A testi . . . hét irgalmasságok (1598). A XVIII. század első éveiben pedig a jezsuita Jacobus Boschius Symbolographia c. műve jelent meg (1702). A Koszorú az erkölcsök virágkoszorúja, de Benkő József Téli bokrétája a halállal, az elmúlással kapcsolatos koszorút szimbolizálja; így nem meglepő, hogy a halál, sőt a feltámadás jelképei csak később fordulnak elő a szimbolográfiai művekben. Benkő lendületes temetési beszédét évekkel később megjelentette, s érdekes, hogy Linné növényrendszertanában is ugyanazt a szépséges rendet találta, mint az Úr rendelését Cserei Miklósné korai halála miatt: a halál az élet szükségszerű velejárója! A Téli bokréta más is, becses liturgiatörténeti mű, amelyen érződik Pécsi hatása, bár egészen újat alkotott Benkő, aki mint botanikus is jelentős munkásságot fejtett ki (vő. Éder Z.: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Nyelvművelő T ársaság. Akadémiai, 1978), bővebben Rapaics és Gombócz Endre méltatta tevékenységét. Benkő is koszorút köttet, tízféle növényből: 1. vitézvirág: hit 2. télizöld meténg: reménység 3. napranéző (körömvirág): áhítatosság 4. fájvirág: Isten parancsainak elfogadása, gyönyörködés benne 5. estike: éjszakai tisztaság 6. búzavirág: bűnbánat 7. csucsor: béketűrés 8. galambvirág: szelídség 9. borostyán: alázatosság 10. nebáncsvirág: jó erkölcs. Benkő József (1740—1818) református lelkész és tanár volt, a székelyföldi Bardócon született, tanulmányainak elvégzése után 1767-től Középajtán lett lelkész. Minden szabadidejét a botanikának szentelte, értékes füvészkertet alakított ki, egészségének megromlása után a gyógynövények is nagyon érdekelték. 1799-ben nyugdíjaztatta magát, attól nyelvészeti-botanikai munkássága is igen fontossá vált. A Haarlemi Akadémia tagjai közé választotta. Botanikai levelei a Magyar Hírmondó hasábjain jelentek meg, írt botanikai szótárt is, amelyben az addig ismert szinoním neveket gyűjtötte össze, a kuszaságot megszüntette a nevek zavarában (1783). Több történelmi munkát is írt, a Ratio Educations kiadásának évében jelent meg a kétkötetes Transsilvania című alapműve; ezt Orbán 76
