Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Solymos Ede: Tiszaverés - köcsögözés
leshálóval, s erre jó messziről ráhúzzák a kerítőhálót, aztán a két hálót összekötik, s az egészet az egyik partra kihúzzák. A győriek ráhalászásnak mondják.11 A tiszaverés legkomplexebb változatát a Szolnok—újkécskei szakaszról ismerjük. Lehet, hogy közrejátszanak mederviszonyok is, de nyilván nem tévedünk nagyot, ha számításba vesszük Singhofferék szerepét. Biztos, hogy nem ők találták ki — ezt SMJ megírta volna —, de nagyszabásúvá tételét elősegíthették. Az a körülmény, hogy mintegy 50-60 km hosszú folyószakasz tartozott bérletükhöz, lehetőséget kínált arra, hogy a megfelelő területeket tilalmassá tegyék, így is maradt elegendő víz a halászatra. Talán az sem véletlen, hogy a Dunán éppen tolnai halászok rendezték a köcsögézést, hiszen a Lampert testvérek révén könnyen megismerkedhettek a tiszaveréssel. A módszeren persze változtatni kellett, a Dunán nem alkalmazhatták az őrhálót, részben a folyó szélessége, részben a fokozott hajóforgalom miatt. Mesterséges akadókat nem kellett süllyeszteniük, hisz az említett szakaszon volt bőven tuskó a mederben. Az meg talán a halállomány összetételéből adódott, hogy a Tiszán a nagy harcsákat, a Dunán a nagy mennyiségű kecsegét fogták. A szabályozásokkal megváltozott mederrészek, a megfogyatkozott halállomány úgy látszik nem tette kifizetődővé később ezt a halászati módot, már a háború előtt is egyre ritkábban rendezték meg, mára szinte feledésbe merült. Jegyzetek 1. Szilágyi Miklós, Tiszaverés. In.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 1973. 253—260. 2. Ecsedi István, „Tiszaverés” Ethnographia 1923/24. 178. 3. Ecsedi István, Poros országutakon. Debrecen, 1925. 40. 4. Ecsedi István, Rekesztö halászat a Tiszán és az alföldi kisvizeken. Néprajzi Értesítő, 1926. 73. Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1933. 158—159. 5. A Magyarság Néprajza 2. kiadás, II. 64. Bp. é. n. 6. St-R „Tiszaverés” Halászat 1914. 8. sz. 86—87. 7. SMJ „Tisza-törés” Halászat, 1917. 216—217. 8. Sólymos Ede, Dunai halászat, Bp. 1965. 200. 9. Uo.: 217. 10. Herman Ottó, A magyar halászat könyve Bp. 1887. II. 769. 11. Sólymos i. m. 216—217. 67
