Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Körmendi Lajos: Seb, A hely szelleme, Kánaán, A közvélemény parancsnoka (elbeszélések)

az 1950 es Néplapunk megbízása volt hogy én szeméjesen mint jó tolforgató elftárs írjak cikeket. így kiderült hogy én voltam a közvélemény parancsnoka. Szeméjesen. Az egyik fegyveres elen foradalmár ki vezető volt elmondta hogy részben megtalálták amit kerestek, így most Pista bácsit nem lőjük agyon hanem éjszaka vagy regei érte jövünk és elviszük. Gojót nem érdemel de holnap fel fogjuk akasztani. Ezel el is távoztak. Ha csak egy napot késet volna Kádár elftárs már másnap nem csak engem de jó néhány párt tagjainkat libdikálták volna. Egypár napok múlva igy sajtónkon keresztül kérte hogy vészeltük át az elen foradalmat. Mit egy részbe közöltem a sajtóval és el is ismerték mijen fontos munkát végeztem. És az elftársak nem is adtak hitelt az ojan elenséges imperialista mende mondáknak hogy én szeméjesen vért pisiltem vért fostam a félelemtől. Az elftársak tuták hogy hejt áltam. Le is jötek Pestről autóval az áramvédelmi szervek és a beirt levelemet is hozták mejbe mint a közvélemény parancsnoka leírtam az elen foradalmárok és a gyanús elemek nevét és gaz teteit. Kiket hathatós támogatásomal jól meg is hurcoltak és egy pár évet kaptak ezek az emberek. Én mindig hü elftárs voltam és anak neveltem a családomat is. De most elhatárolom magam tőle.

Úgy látszik hogy az unokám az elenség kitartó akna munkájának eset áldozatul. Pedig nagyon büszke voltam mert az unokámat november 7 dikére írták ki szülni. Eből is látam hogy életem munkája és a közvélemény parancsnokolása és a Munkás Mozgalmam nem volt hiába való. Az unokám azomban fityet hányt a Párt irány mutatására és november 7 dike héjét az elenség felazitó törekvéseinek engedve már október 23 dikán megszült. Mej szégyent a családomban én nem viselek el és kérem a fent nevezet elen foradalmi elem meg büntetését.

Karospad, Nagykőrös

23