Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Kiss Benedek: Zöld veltelini (vers)

Kiss Benedek

Zöld veltelini

Feleségem-bor — az vagy,

az lettél nekem, Zöld veltelini! Monogám sose voltam, de benned találtam állandóságot, akihez minden kicsapongás után meg-visszatérek.

Mandulás izeidtől immár halálig hiába menekülnék, te pedig gömbölyödsz, szépem, ezerfürtűvel kicsinyég meglágyítva, harmonikusan, évről évre, torkom nagy gyönyörűségére.

Pincém lakója lettél, s bármeddig elmaradnék, telt savaiddal szerelemben vársz rám.

Pincémben alszol hűsen,

mint Csipkerózsika,

s akkor kelsz életre, ha megcsókollak.

Életem társa, te,

mint egy selyemfiú,

ajánllak s árullak mindenkinek,

s nincs nagyobb örömöm,

mint ha dicsőségedet zengik,

s végbúcsúztatóm után is,

remélem, te tartod majd a lelket

az összegyűlt tenger gyászcsapatban.

Életem társa, te, melegíts,

melegíts addig is,

melegíts az egyre hűlő világban!