Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton

sütne. Nyugaton vette az illető. Erik óva int: — El ne törd, az istenért! — de hisz el van törve. — Ne hülyéskedj! — Mutatom Áginak: egyik lencséje csakugyan elhasadt. — Hm, ez baj. Veszünk újat. — Nem találtunk sehol. Egy balhittel kevesebb, egy tartozással több.

És rohanás, rohanás tovább. Ez a végzetünk: itthon mindenre várni kell mindörökké, odaát nincs megállás, csak menni, robogni, semmit se látni alaposan. Csak az ADAC mentőhívótelefonjait s a szélzsákokat az út mentén. — 1/2 1: Kassel 155 km. Itt már hatsávos a pálya. Bad Brückenaunál tábla: 7 * Army Training Center. — Egy órakor megpihenünk, Fulda előtt. Csomagrendezés, evés. Valami kis kávézó van itt, a teraszon, egy sör mellett a szomszéd asztalnál üldögélő német katonákat lesegetem a szemem sarkából. Terepjáróval vannak, pihennek ők is (Eichenzell, ez a parkolóhely neve, ha valakit érdekel). Csukaszürke egyenruha, kurtaszárú csizma, jobb karon fekete-piros-sárga kokárda. Rengeteg katonai teherkocsi meg terepjáró száguld el előttünk. Hadgyakorlatra mennek vagy mifene.

Háromkor indulás. Elvben. A gyakorlatban nem olyan egyszerű: az önindító ismét makacskodik, elő a kurblival, Erik tekeri buzgón; azt hiszem, én meg se bírnám mozdítani. No, mégis megyünk. Fulda közelében megint: U. S. Forces. De nem ez az érdekes: itt látni az autópálya egyik hátrányát. Ti. javítanak, szerencsére az ellenkező irányún, és egy sávra terelik a kocsikat. Kilométereken keresztül állanak, cammognak néhány métert, újfönt leállnak, már négy óra.

Fél hatra érkezünk meg Göttingába. Behajtunk a központba szállást keresni. Ezúttal egy kis kaptató tetején cövekelünk le, hogy ne legyen baj, ha indulni kell.

Szilágyi Domokos családi fotói

27