Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Tóth Pál Péter: A szomszédos országokban élő magyarság iskolaügye
legtöbb helyen a szaktárgyi ismereteket szlovákul tanulják, tehát csak a magyar irodalmat oktatják a tanulók anyanyelvén. Természetesen mind komolyabb gondot jelent, hogy a magyar nemzetiségű tanulók közül mind többen szlovák tannyelvű iskolákban folytatják tanulmányaikat. Ez azt jelenti, hogy az 1988/89-es tanévben a magyar nemzetiségű általános iskolai tanulók 24,6%-a, a gimnazisták 24%-a, a szakközépiskolások 32,8%-a és a szakintézetekben tanulók 65,5%-a szlovák tannyelvű iskolában tanult. Milyen lehetősége van egy Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű fiatal számára, hogy értelmiséggé váljon? 1950—53 között a drasztikus pedagógushiányt tanítóképző-tanfolyamokkal pótolták. A gyorstalpaló tanfolyamokkal párhuzamosan 1950-ben Pozsonyban megkezdték az alsó tagozatos tanítók képzését. Hasonló profilú intézetek Komáromban (1952), majd Rozsnyón (1953) is létesültek. Az intézményeket azonban nem egy esetben átszervezték, melynek eredményeként 1959 szeptemberében Pozsonyban önálló magyar Pedagógiai Intézetet hoztak létre. Egy év után azonban ezt az intézményt Nyitrára helyezték, ahol a hasonló profilú szlovák intézménnyel közös igazgatás alá került. De ezzel sem vált véglegessé semmi, mert ebben az intézményben 1978-tól a felső tagozatos tanárok magyar nyelvű képzését megszüntették. A már jelenleg is érzékelhető pedagógushiány mérséklése érdekében az 1989/90-es tanévben a nyitrai főiskolára és a pozsonyi egyetemre 45%-kai több elsőéves hallgatót iskoláztak be. így 1989 szeptemberétől az első évfolyamon 135 magyar nemzetiségű hallgató kezdheti meg tanulmányait. Jelenleg tehát a Csehszlovákiában élő magyarság önálló felsőoktatási intézménnyel nem rendelkezik. A különböző egyetemeken és felsőiskolákban természetesen magyar nemzetiségű hallgatók is tanulnak. Komoly problémát jelent azonban az, hogy a felsőoktatási intézményekbe a magyar nemzetiségű fiatalok közül igen kevesen, körülbelül csak a középiskolát végzettek 5-6%-a jelentkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az 1959/60-as tanévben összesen 1027 magyar nemzetiségű hallgató tanult a különböző egyetemeken és főiskolákon. Számuk az 1966/67-es tanévben is alig haladta meg a 2100 főt. Ez egyben azt is jelenti, hogy amíg országosan százezer lakosra 663 főiskolás, addig százezer magyar nemzetiségű lakosra csak 330 magyar egyetemi, főiskolai hallgató jut Csehszlovákiában.* Mindezek alapján úgy vélem, hogy senki előtt sem kétséges, hogy a magyar tannyelvű oktatás számos problémával küzd Szlovákiában is. A magyar nyelv leértékelődésének általános problémája mellett, mely Csehszlovákia kisebbségi politikájának az eredménye, az oktatott tananyag tartalmi elégtelenségét és a pedagógushiányt kell a legsúlyosabb gondként megemlíteni. Fibi Sándor, a szlovák oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője szerint 2000-ig csak a nyugdíjba menő pedagógusok pótlására 1300 tanítónak, tanárnak kellene végezni. * * * A Szlovéniában talán évtizedek óta és a Szovjetunióban élő magyarok vonatkozásában rövid idővel ezelőtt bekövetkezett változások kivételével (sajnos a jövő kifürkészhetetlen, s hogy a mai állapot mivé válik, válhat, ma még nehéz megjósolni), ha összegezni kívánom a környező országokban élő magyarok helyzetével, iskolaügyük jelenével s a jövőbeli lehetőségekkel kapcsolatos véleményem, sajnos nem sok jót, biztatót tudok elmondani. Az első világháborút követően létrejött ún. utódállamok magyar kisebbséggel kapcsolatos politikájának célját, mint ahogyan a bevezetőben említettem, én az ott élő magyarság erőltetett, természetellenes asszimilálásában látom. Természetesen az egyes országok hivatalos politikai törekvései szempontjából különbség van a második világháborút megelőző és az azt követő időszak lehetőségei között, s e két nagy perióduson belül is az * Amennyiben a lakosság számarányához viszonyítom az egyetemet, főiskolát végzettek számát, akkor a Szlovákiában élő ukránok 5,6%-a, a szlovákok közel 9%-a, a magyaroknak pedig csak 1,4%-a végzett felsőoktatási intézményben. 58
