Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton

hogyan sikerült, de sikerült elkeveredni a Salzburgba vezető Nyugati autópályáig. Szép teljesítmény. Erik, hogy minden kötél szakadóban volt, hamar bekanyarodott jobbra, egy kisded utcába, és leszólított egy robogón robogó, szőke fiatalembert. — Á, a Mariahilferstrasse? Az jóval odébb, gyerünk csak utána. — Közben, egy tűzfalon vagy téglakerítésen, fél szemmel elkapok egy krétával mázolt föliratot: NftíON.

Fél kettőre érkeztünk meg P.-ékhez. A viszontlátás örömei és ebéd után a karaván kettészakadt: Erik a gyakorlati teendőket beszélte meg P.-vel (részletes útiterv, pénzügyek stb. — például volt szatmári iskolatársam, Bodor Miki, ez idő szerint dr. Nicholas Bodor, a lawrance-i (Kansas) Institute of Pharmaceutical Chemistry kutatója, küldött 150 dollárt; ezt majd Kolozsvárott fizetjük ki az édesanyjának, dollárját 29 lejjel; továbbá Erik írt Tamás Mari Elek bácsijának, szintén Ámérikába, szintén dollárért és hasonlók. Erik most már számolhatott kedvére, egyenesen tizenkettős könyvvitelt folytathatott; folytatott is. Nem tudom, minő meggondolásból, talán azért, hogy bonyolultabb legyen és élvezhesse, mindenféle valutát schillingre számított át, aztán további bonyolult számítások következtek; summa summárum, az egész cécó úgy tizennégyezer lejbe került fejenkint. (Erik még most is tartozik nekem százötvennel. Ezt pro memoria, mint Arany János mondá.) — Ízelítőül csak annyit, hogy nyolcféle valutával volt dolgunk: lej, forint, dollár, schilling, nyugatnémet márka, dán, norvég és svéd korona); mi ketten Ágival városnézőbe mentünk.

Este én léptem porondra. P. elfuvarozott Rozsnyay úrhoz, egyik csergénk vevőjéhez. Rozsnyay úr kárpitos, irodalom- és csergepártoló. Igen kedvesen vörös borral kínált, kicsit csevegtünk, megnézték a csergét, aztán Rozsnyayné asszony kezembe olvasott kilenc darab százast. Egyet azonnal eltettem magamnak, zsebpénzül a másnapi kószálásra.

Reggel hétkor léptem le, és magányos fölfedezőútra indultam a Kispolgárok Városában. Mert Bécs az. Különben az egyetlen európai főváros, amelynek lakossága csökkenőben — mesélte P. —: a század elején kétmillió volt, most kb. másfél. — Hát nézzünk körül. Sör: 4 schilling, villamosjegy: 6. — Csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy villamoson utazzanak — így P. — Szegény ember kocsit tart. Általában: Nyugaton nem fényűzés a kocsi (mint nálunk), hanem közlekedési eszköz, munkaeszköz, továbbá istenátka, különös tekintettel a parkolási nehézségekre. — A mozihirdetéseken mértékletesen erkölcstelen fényképek: meztelen női felsőtest, a mellbimbót fügefalevél takarja. A Dr. Karl Lueger-Ringtől (Lueger a századelő hirhedett antiszemita polgár- mestere; egy tér is viseli a nevét) nem messze a Roosveltplatz. Este kilenckor minden utca kihalt. Még egyszer közlekedés: a hatvanas tábla ki van téve, de ha hatvannal cammogsz, a rendőr rád fütyül, hogy mozgás, gyorsabban. — Az Aida nevezetű Café-Konditoreiban az itallapot tanulmányozom. Féldeci Dubonnet 10 schilling, whisky 12, orosz vodka (Sztolicsnaja) 16, egy deci szódavíz 2. Svejk emlékezetére kontuszkovát kérek (10 schilling). Később, a Nyugati pályaudvar harmadosztályú éttermében, ugyancsak Svejk tiszteletére, megkóstolom a gum- poldskirchenit is. Osztrák és német földön, a sörivók honában tüstént ordít rólam a külföldi, amint meglátják előttem az ein Glas weisst. — Hát a gumpoldskirsche- ni csak kegyelet céljára jó, különben elbújhatik a magyar borok mellett. — A Grabenen megállók egy könyvesbolt kirakata előtt, és enyhe szédülettel nézegetem az árakat. Bücher der praktischen Magie, I—II, 646 schilling, Das autoge11