Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Ittzés Mihály: Zenei élet Kecskeméten a XIX. század végén

„Ennek az egyletnek lett volna feladata alapot és irányt adni a zenei fejlődésnek, amennyiben célul tűzte ki saját zenekara és meghívott vendégművészek segítségével rendezett nagyobb szabású hangversenyek által a közönség érdeklődését a nemesebb zenei élvezetek iránt fölébreszteni és fejleszteni, sőt abban az esetben, ha megszilárdul, egy zeneiskola felállítása által a zenei oktatást is rendezni.

Az egylet Katona Zsigmond elnökkel élén, — ki minden szépet és jót lelkesedéssel és páratlan ügybuzgósággal karol föl —, biztató kilátások közt kezdte meg működését Szabados Géza karnagy vezetése alatt, s csakhamar társadalmi életünk egyik főfaktorává nőtte ki magát.” — Mégis csak 1894-ig állt fenn ez az egyesület, mert karnagyai túl sokszor változtak (az első négy évben három karnagyot „nyűttek el”!), leglelkesebb tagjai elköltöztek, átléptek mások az Úri Bandába, s más körülmények is nehezítették munkáját.

A Zenekedvelők Egyletének első karnagya Szabados (eredeti nevén Stoll) Géza 1876- ban, 37 éves korában jött először Kecskemétre, ahol színházi muzsikusként, karnagyként tevékenykedett. 1883-tól magánzeneiskolát vezetett, melyet 1884-től a város évi 500 Ft-tal támogatott. Dalszerzőként, szalondarabok komponistájaként országosan ismert volt. 1903-ban hunyt el. Még két együttest említ Szent-Gály igazgató összefoglalója. Ezen együttesek „egyes buzgó zenekedvelők magánvállalkozásaként” indultak, s eleinte „zenei életünkre befolyást nem gyakoroltak, mert nem nyilvános szereplés, hanem magánszórakozás volt a céljok.” Később azonban közönség elé léptek, s főként a nagyobb együttes, az 1879-ben alapított Műkedvelők Zenekara (népszerűbb nevén Úri Banda) játszott fontos szerepet évtizedeken keresztül a város zenei életében. Az első időkben vezetője, vagyis vajdája (!) Dr. Szeless József takarékpénztári elnök volt, „városunk sokoldalú, mondhatni geniális dilettánsa”, ahogy Szent-Gály Gyula jellemezte. A dilettáns kifejezést itt a szó jó értelmében használja a zenész-író. Abban az értelemben, ahogy Kodály is írt 1937-ben a Magyar zenekedvelők, emlékek és arcképek cimű könyv előszavában: „[...] nem minden dilettantizmus kártékony. Van, bár fogytán (mint már Mikszáth panaszolja Jókai-életraj- zában) értékes, hasznos dilettáns: a művészet szálláscsinálója, előőrse. Enélkül valamirevaló zeneélet nem is képzelhető. Hány olyan ember hallgat meg vonósnégyest, aki maga soha se próbálta? A jó hangszer-dilettáns csak technikai fejlettségben marad el a művésztől. Pillanatokra megszűnik a határ, egy-egy nekivaló darabot a műkedvelő esetleg szebben, igazabban ad elő, mint a fásult szakbéli.” A hajdani kecskeméti pénzügyi szakember minden jel szerint ebből a ma, az 1980-as években már végképp ritka emberfajtából való volt. Zongorakísérőként Dr. Szeless nevével éveken keresztül találkozhatni a műsorokban. Kodálynál így még külön megemlíti, hogy elmélyült énekkultúra sem képzelhető nagy tömegkórusok, a művészet e közkatonái nélkül. A zeneélet olyan országokban virul igazán, ahol minden ember dilettáns, vagyis zenekedvelő.”

Hogy a műkedvelők lelkesedése mellett a szakzenész tudására is milyen nagy szükség volt, s van, azt világosan mutatja Szent-Gály megjegyzése az Úri Banda működéséről: „Bár e zenekar városunk legtehetségesebb zenészeiből alakult, irányadó szerepet mégsem tölt be zenei életünkben, mert határozott cél nélkül, alkalmas vezető hiányában jelentéktelen dolgokra pazarolja azt az erőt, melyet magasabb célok elérésére lehetne és kellene is fordítani.” (Ezekhez a jelentékenyebb célokhoz mintegy két évtized múltán, Bodon Pál működésének idejében jutott közel a kecskeméti műkedvelők együttese, s vált Bandából valóban zenekarrá!)

A másik hangszeres vállalkozás a „Barta Henrik törv. pertáros, kiváló zongorajátékos és zeneértő kezdeményezésére alakult” Kamarazene Társaság volt. Rövid, mindössze néhány évnyi működése alatt tagjai sorába tartozott többek között Chiovini Lajos jeles hegedűs, akinek képességeit például abból is sejteni lehet, hogy Mendelssohn Hegedűversenyét is műsorán tartotta. Szent-Gály Gyula, valamint a zeneiskola későbbi tanára és igazgatóhelyettese, Bordeaux Géza brácsásként vett részt az együttesben. Nyilvános szerepléseiknek a „Felolvasó-társaság”, majd az ebből alakult „Katona József kör” adott keretet feloszlásukig, 1895-ig.

75